Az eucharisztia a pasztorális év központjában

Összhangban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal

0
459
„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7)

„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7) mottóval az eucharisztia éve lesz a gyulafehérvári főegyházmegyében a 2020-as év a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készület jegyében. Az előkészítés során a Főegyházmegyei Pasztorációs Iroda felmérést végzett az egyházmegye papjai körében, hogy aktuális képet alkossanak arról, milyen az oltáriszentség tisztelete az egyházmegyében, ennek milyen formái működnek, mit tanulhatnak egymástól a közösségek és miben erősödhetnek az előkészületi év során. A felmérés eredményeit figyelembe véve készítették el a következő pasztorális év tervezetét, amelynek különlegessége, hogy a magyarországi Missziós kereszt mintájára ebben az évben egy programot indítanának útjára Együtt Jézussal – az Oltáriszentség útja címmel. Az éhség és a szomjúság eszünkbe juttatja törékenységünket, azonban nem mindegy, hogy mivel tápláljuk testünket és lelkünket.

Helyzetkép

Molnár Izabella, a pasztorációs iroda munkatársa, aki a felmérést és az összesítést végezte, valamint a pasztorációs évet előkészítő munkacsoportnak is tagja, megkeresésünkre elmondta: „A felmérés célja az volt, hogy valós képet nyerjünk arról, hogy egyházmegyénkben az eucharisztia tiszteletének milyen formái élnek, milyen hatékonysággal, milyen gyümölcsökkel; valamint arról, hogy ezen a téren a plébánosok milyen nehézségekkel küzdenek, mi lenne a segítségükre ebben a munkában.”

A válaszadók háromnegyede úgy nyilatkozott, hogy mindössze a hívek negyede jár a vasárnapi szentmisékre. Az úrnapjával kapcsolatban a papok egy része nehézségként jelölte meg, hogy munkanap lévén, a hívek többsége dolgozik, ugyanakkor a hívek közömbösségét, érdeklődésük hiányát és gyenge eucharisztikus hitét is problémának tartják. A szentségimádások szervezésében a legtöbb esetben a passzivitást és közömbösséget nehezményezik a papok a hívek részéről, nehézségként élik meg, hogy a hívek a paptól várják el a kezdeményezést, aki így egyedül kell megszervezze az alkalmakat. A válaszadók az elsőáldozásra való felkészülés esetében nehézségként azt emelték ki, hogy a felnőtteket sokszor csak a külsőségek érdeklik (a vendéglő, az ajándék), és hogy a szülők nem nagyon járnak szentmisére. A szórványvidéken kevés a gyermek és nagyok a távolságok, valamint akadályt jelent a kétnyelvűség is.

A szentségimádások gyümölcseiként a legtöbbször a papok az alkalmak közösségépítő, összekovácsoló erejét emelték ki, valamint a gyónások és szentáldozások számának növekedését. A válaszadók közel egyharmada arról számolt be, hogy ötnél több lelkiségi csoport működik a plébániáján, így több plébánián van Házas Hétvége közösség, Kolping család, Élet a Lélekben imacsoport, karizmatikus csoport és más lelkiségi csoportok.

„Számunkra az a legfontosabb eredmény, hogy sikerült bevonni a papokat ebbe a folyamatba: a válaszadáskor elmondták a munkájuk nehézségeit, örömeit, gyümölcseit, valamint elvárásaikat az eucharisztia évével kapcsolatban” – összegzi a felmérést Molnár Izabella. Az eucharisztia évétől a legtöbben lelki megújulást, feltöltődést, szentmiséken való aktívabb részvételt, gyakoribb szentáldozást, a hitben való elmélyülést, megerősödést várnak és a hitélet fellendülésére számítanak.

A kérdőív

A plébánosokat előzőleg e-mailben értesítették a felmérésről, akik a kérdőíveket a rekollekciós találkozók alkalmával töltötték ki. Utóbb azokat a papokat is igyekeztek elérni, akik nem voltak jelen a rekollekción. A kérdőívre 156 feldolgozható válasz érkezett: az alcsík-kászoni főesperesi kerületből 7, az aranyos-tordai főesperesi kerületből 2, a belső-szolnoki főesperesi kerületből 6, a felcsíki főesperesi kerületből 18, a gyergyói főesperesi kerületből 16, a gyulafehérvár-hunyadi főesperesi kerületből 14, a kézdi-orbai főesperesi kerületből 22, a kolozs-dobokai főesperesi kerületből 5, a maros-küküllői főesperesi kerületből 23, a sepsi-barcasági főesperesi kerületből 19, a szeben-fogarasi főesperesi kerületből 3, a székelyudvarhelyi főesperesi kerületből 17. A megkérdezett plébánosok 42 százaléka (66 személy) több mint 10 éve van a jelenlegi hivatalában; 23 százaléka (37 személy) kevesebb mint 5 éve van a jelenlegi szolgálati helyén. A megkérdezettek 64 százaléka falun, 36 százaléka városon teljesít szolgálatot. A kérdőív kérdései az alábbi témaköröket érintették: a szentmise ünneplését, a plébánia pasztorációs tevékenységét, az úrnapját, a szentségimádásokat, az örökös szentségimádási napot, az elsőáldozást (felkészülés, ünneplés), valamint a NEK-re vonatkozó terveket és vágyakat.

Hármas küldetés

A pasztorális évek a gyulafehérvári egyházmegyében ciklikusan hármas felosztást követnek: misztérium, kommunió és misszió. Portik-Hegyi Kelemen gyergyószentmiklósi főesperes-plébános, a gyulafehérvári főegyházmegye Pasztorális Bizottságának titkára megkeresésünkre elmondta, hogy az azóta már elhunyt Nagy József biblikus tanár idejében és az ő közreműködésével dolgozták ki ezt a felosztást. „Az egyházmegyei zsinatunk elveinek megvalósítása és gyakorlatba ültetése céljával próbáltuk kidolgozni ezt a ciklikus beosztást. Az egyház hármas hivatására, küldetésére építettük fel. A misztérium az Istennel való lét, élet, beágyazódás Istenbe, az Istennel való kapcsolatunk. Ennek különböző részeit vizsgáltuk az előző években. Ebbe illeszkedett a papság éve és az irgalmasság éve is. Amikor megvan a kapcsolat Istennel, akkor ezt a kapcsolatot az emberekkel kell megélnünk, az Istentől tanult szentháromságos életmódot megélve. Ez a kommunió, a közösség: közösség Istennel és az emberekkel. Közösség alatt gondolhatunk akár a család közösségére vagy például az egyházközösségre mint kommunió közösségre. Ebbe épült be például a család éve. Ezután jön a küldetés, az egyén és a közösség küldetése, a misszió, hogy ezt adjuk tovább” – foglalja össze a pasztorális bizottság titkára.

A pasztorális évek megtervezésekor az érsek úr óhaja szerint figyelembe veszik a világegyház tematikus éveit, ilyen volt a papság vagy az irgalmasság éve, amit a szentatya hirdetett meg. Ugyanakkor lehetőség szerint figyelembe veszik a magyarországi katolikus egyház országos szintű pasztorális irányelveit is. Magyarország a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készül, így a bizottság idén velük együtt gondolkodva az eucharisztia éve mellett döntött, de saját programterveik is vannak. Az eucharisztia éve a hármas felosztás misztérium részébe kapcsolódik be. Az éves tervet már bemutatták a papi szenátus előtt.

„Visszatekintve az Eucharisztia az életem központja, útitárs, menedék, erőforrás, energia. A vele való találkozás olyan, mint a »tankolás«, személyes kapcsolat Jézussal. A második vatikáni zsinat szerint az eucharisztia a csúcs és a forrás. Onnan kapom az élő vizet, a forrástól indul az élet” – vallja Portik-Hegyi Kelemen főesperes.

Megvalósítás

Jakubinyi György érsek megbízásából Veress Sándor plébános, a NEK előkészületi programjainak főegyházmegyei koordinátora és az általa szervezett munkacsoport közösen dolgozik a gyulafehérvári főegyházmegye Pasztorális Bizottságával az eucharisztia évének megtervezésén. A munkacsoport tagjai: Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános, a pasztorális bizottság titkára, Veress Sándor plébános, Csíki Szabolcs plébános, főegyházmegyei ifjúsági lelkész, Balla Imre segédlelkész, Zsombori Zsolt akolitus és Zsombori Angella lelkipásztori munkatárs, a székelyudvarhelyi Forrás közösség vezetői, valamint Molnár Izabella, a pasztorális iroda munkatársa.

A pasztorális bizottság a felmérés eredményei fényében a papság igényeinek és a hívek valós helyzetének megfelelően tervezhette meg a következő tematikus évet. A papság konkrét elvárásai alapján fogalmazták meg az előkészületi év célkitűzéseit. Ennek megfelelően a pasztorális év alapvető célja előmozdítani az egyházmegye lelki megújulását az eucharisztia fényében. A konkrét célkitűzések között a szentmise ünnepi jellegének tudatosítása, a hívek aktív részvételének előmozdítása a szentségimádásokon és az örökös szentségimádási napok ünnepélyesebbé tétele szerepel.

Mivel a kérdőívekben többször is nehézségként jelent meg, hogy a plébánosoknak munkatársak hiányában egyedül kell végezniük az eucharisztia tiszteletéhez kapcsolódó tevékenységeket, ezért a pasztorális bizottság arra gondolt, hogy segítenek a plébánosoknak egy vagy több plébániai önkéntes kiképzésével. A plébános kiválasztja hívei közül az alkalmasnak vélt segítőt, akinek a képzéséről a pasztorális iroda gondoskodik. A folyamatos kapcsolattartás és tanácsadás mellett két szervezett alkalom is lesz a kiválasztott önkéntesek találkozására és képzésére. Az adventi papi rekollekció nyitott lesz az önkéntes munkatársak számára is. Ennek témája a szentségimádás iskolája. Az egyházi alkalmazottak rendszeres továbbképzésére meghívják az önkéntes munkatársakat is, és az eucharisztia tisztelete témában szervezik az idei továbbképzést, amelyet minden főesperesi kerületben megtartanak, rekollekciós központok szerint csoportosítva. Ez az alkalom lehetőséget nyújt a munkatársaknak kapcsolatépítésre, tapasztalatcserére is.

A papi rekollekciók az eucharisztia jegyében zajlanak majd. A papi levelezőlistán havonta az eucharisztiához kapcsolódó tematikus írásokkal buzdítják a klérus tagjait. Segédanyagokat biztosítanak a szentmise-katekézishez, valamint szorgalmazzák, hogy az év folyamán minden templomban történjen felnőttkatekézis, amelynek keretében a szentmise kerül magyarázásra, kiemelve a szentmise ünnep jellegét. Ehhez részletes segédanyagot biztosítanak a papok számára. További pasztorációs segédanyagokat is a papok rendelkezésére bocsátanak, elsősorban a NEK kiadványait. A hívek számára lesznek szentképek, valamint szórólapok a szentmise-magyarázat fontosabb gondolataival, amit további elmélkedés céljából és emlékeztetőül hazavihetnek a templomból. Hogy minél több emberhez eljuthasson az év témája, a Facebook közösségi oldalon heti rendszerességgel osztanak majd meg gondolatébresztő bejegyzéseket az eucharisztiáról.

A magyarországi missziós kereszt mintájára ebben az évben egy programot indítanának útjára Együtt Jézussal – az Oltáriszentség útja címmel. Egy udvarhelyi művész készítette nyolc monstrancia indulna útra az egyházmegye nyolc kerületében a rekollekciós központok szerinti csoportosításban. Ezeket a monstranciákat advent első vasárnapján a székesegyházban a főegyházmegye érseke áldja meg. A monstranciák a kerületekben körbejárnak minden egyházközségben, a kerületek által összeállított program és ütemterv szerint, minden helyszínen szentségimádási programokat szervezve. A szentségimádások helyi megszervezéséhez részletes segédanyagok találhatóak a kézbeadott segédanyag-tárban, továbbá erre kapnak felkészítést a papok és munkatársak az adventi rekollekciós napon. Ugyanakkor lehetőség lesz arra is, hogy a plébánosok meghívjanak egy felkészült csoportot, aki kérésre segít megszervezni és lebonyolítani ezt a szentségimádási alkalmat. A körút kerületi megtervezését teljesen a helyi főesperesekre bízzák.

Mivel táplálkozunk?

Az éhség, a szomjúság eszünkbe juttatja, hogy törékenyek vagyunk. Szükségünk van valami olyanra, ami rajtunk kívül áll, hogy élni tudjunk. Az éhség, szomjúság eszünkbe juttatja, hogy valakitől függünk. Az éhség, szomjúság eszünkbe juttatja, hogy nélkülözők, szükséget szenvedők, végesek vagyunk. Ha nincs mit enni, inni, nincs élet. Az éhség, szomjúság, ha sokáig tart, megőrjít, elemi, ősi ösztönöket képes felszínre hozni, amit emberségünk rejtve tart. A túlélés ösztöne. Keressük, mi az, ami segít élni. Viszont ösztöneink hatalmában veszélynek vagyunk kitéve, olyat is tudunk fogyasztani, ami nemhogy táplálna, hanem egyenesen mérgez.

Egyesek primitív vadászként, mint szétmarcangolni való zsákmányt élik meg az életet. Készek „kicsinálni” másokat a túlélés érdekében. Versenyekből, trófeákból, sikerekből élnek. Egész életük egy vadászat.

Mások abból élnek, amit maguk vetettek. Földművesek, akik megvárják, hogy a mag termést hozzon. Az élet harcait türelemmel megküzdik, tudván, hogy földjeiket végigverheti a jégeső, terméseiket a vaddisznó pusztíthatja. Áldozatkészség és kitartás jellemzi őket.

És vannak, akik mások terméséből élnek, nem kell különösebb erőfeszítést tenniük: ők az élet tolvajai, akik a gyengébbek hátán jutnak előre. Mások energiáiból élnek. Kapcsolatokban a mellettük levők mindig haszontalannak érzik magukat, mert ezek alapbeállítottságukból adódóan folyton mindenkit lebecsülnek. „Ellopják” a színpadot, maguknak akarják az előadás középpontját.

A Biblia gyakran beszél az italról, ételről. Sok olyan helyzet van, ahol a szereplők esznek. A legfontosabb dolgok az asztal körül történnek: Ádám és Éva esznek a tiltott fáról, a választott nép Egyiptomból való szabadulása egy vacsora után történik. A kereszt előtt Jézus önátadása az utolsó vacsorán történik.

Az elbeszélésekben Isten nem kéri, hogy vadászni, aratni vagy lopni menjünk. Csupán arra kér, hogy elfogadjuk, hagyjuk táplálni, befogadni azt, amit a kezünkbe tesz. Talán innen olykor bizalmatlanságunk, ellenállásunk Isten felé, mert felforgatja azt a magatartásunkat, amit az élelemmel kapcsolatosan kialakítottunk. Hagyni, hogy etessen, itasson valaki azt jelenti, hogy visszatérünk a gyermeki időszakba, elfogadjuk, hogy függőek vagyunk, ráhagyatkozunk… Istennel való kapcsolatunk alapvetően ebből fakad. Ezt a jelenlét újrafelfedezése révén élhetjük meg.

Az eucharisztia évében, az eucharisztikus kongresszusra készülve a szentmisék tudatosabb megélése, a szentségimádások ízének felfedezése, a katekizmusok mind ezt szolgálhatják: a tápláló személyes jelenlét felfedezését!

Lehet, hogy a kenyér, a forrás, amivel Isten táplálni akar, nem az, amit ösztönszerűen szoktunk magunkhoz venni: sokszor valami olyannal tápláljuk életünket, ami mérgez. Gyakran az irigység, a harag, a panaszkodás, a verseny és a féltékenység a táplálékunk. Annyira éhesek vagyunk, hogy vak keresésünkben káros élelmiszert veszünk magunkhoz. Azzal ámítjuk magunkat az így megszerzett élelemmel, hogy éhségünket csillapítja, s egyszer csak megbetegedtünk…

Jézus a maga testével akar táplálni. „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él” (Jn 6,51). Testének, Igéjének konkrétumával akarja csillapítani éhségünket. Ez az a táplálék, ami növel bennünket. Az alázat, a szeretet és a szelídség logikájának táplálékával akar erősíteni. Olyan élelmek, amelyeket gyakran félreteszünk, mert úgy gondoljuk, hogy jelentéktelenek. Hamis diétákat követünk.

Az eucharisztia évében, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is készülve jó lenne, ha rá tudnánk nézni, mivel tápláljuk magunkat?!

Veress Sándor

Megjelent a Vasárnap 2019. október 13-i lapszámában.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here