Kihirdették az idei Nobel-díjasokat

0
263
A tudományos világ egyik legfontosabb kitüntetése a Nobel-díj.

A tudományos világ legszínvonalasabb díjának tartott Nobel-díj kitüntetettjeinek neveit október 7. és 14. között hirdették ki Stockholmban. A díjat Alfred Nobel alapította, aki 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, élettan és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai, valamint az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat kiérdemli. A díj mellé 9 millió svéd korona is jár. A közgazdasági Nobel-emlékdíjat 1968-ban a Svéd Nemzeti Bank alapította fennállásának 300. évfordulója alkalmából. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

Az orvosi-élettani Nobel-díjat a sejtkutatás területén elért eredményeiért két amerikai és egy brit tudós, William Kaelin, Gregg Semenza és Peter Ratcliffe kapja. Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós annak felfedezéséért részesül a legrangosabb tudományos elismerésben, hogy a sejtek miként érzékelik az oxigénszint változását és hogyan alkalmazkodnak hozzá.

Nagyhatású felfedezéseik az élet egyik legelemibb alkalmazkodási folyamatának mechanizmusára világítottak rá – fogalmazott a díjat odaítélő testület. A három tudós fektette le az arról szóló ismeretek alapjait, hogy az oxigénszint milyen hatással van a sejtek anyagcseréjére és fiziológiai működésére. Eredményeik kikövezték az utat a vérszegénység, a rák és sok más betegség elleni ígéretes új stratégiák számára. 2016-ban ugyanezen kutatásaikért mindhárman megkapták az orvostudomány fejlődésében kiemelkedő szerepet játszó kutatóknak odaítélt Albert Lasker-díjat az orvosi alapkutatásokért kategóriában.

A fizikai Nobel-díjat a csillagászati kutatások terén elért úttörő eredményeiért egy kanadai-amerikai és két svájci tudós, James Peebles kozmológus, Michel Mayor asztrofizikus és Didier Queloz csillagász kapja. A három kutató „átformálta a kozmoszról alkotott elképzeléseinket” – áll az indoklásban, amely szerint James Peebles elméleti felfedezései hozzájárultak a világegyetem ősrobbanás utáni fejlődésének megértéséhez, Michel Mayor és Didier Queloz pedig „felderítette kozmikus szomszédságainkat ismeretlen bolygókra vadászva”. Eredményeik „örökre megváltoztatták a világról alkotott képünket”.

James Peebles eredményei feltárták, hogy a világegyetemnek mindössze öt százaléka ismert, az anyag, amely a csillagokat, bolygókat és végső soron minket is alkot. A fennmaradó 95 százaléka ismeretlen sötét anyag és sötét energia. Michel Mayor és Didier Queloz 1995-ben jelentette be a Naprendszeren kívüli első olyan bolygó (exobolygó), az 51 Pegasi b gázbolygó felfedezését, amely egy Naphoz hasonló csillag körül kering a Tejútrendszerben.

A kémiai Nobel-díjat a lítiumion-akkumulátor kifejlesztéséért egy amerikai, egy brit és egy japán tudós, John Goodenough, Stanley Whittingham és Josino Akira kapja. Az indoklás szerint a könnyű, újratölthető és tartós lítiumion-akkumulátorokat napjainkban a mobiltelefonoktól a laptopokon át az elektromos autókig használják. Jelentős mennyiségű nap- és szélenergiát tudnak elraktározni, lehetővé téve ezzel a fosszilis energiától mentes társadalmat. Az 1922. július 25-én született John Goodenough a valaha volt legidősebb Nobel-díjas – közölte Göran Hansson, az akadémia főtitkára.

A kutatásaik és munkásságuk eredménye egy könnyű, tartós akkumulátor lett, amelyet több százszor újra lehet tölteni, mielőtt csökkenni kezd a kapacitása. A lítiumion-akkumulátorok előnye, hogy nem olyan kémiai reakciókon alapulnak, amelyekben elhasználódnak az elektródák, hanem a lítiumionok oda-vissza áramlanak az anód és a katód között. A részleges töltés vagy merítés következtében nem csökken a kapacitásuk, nem kell őket kis töltésen regenerálni. További előnyük, hogy kevés mérgező anyag van bennük.

Az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát sújtó botrányok miatt tavaly nem osztották ki, ezért idén jelentették be a 2018-as díjazottat is. Olga Tokarczuk lengyel írónak ítélték oda a 2018-as és Peter Handke osztrák írónak a 2019-es irodalmi Nobel-díjat. A testület az Olga Tokarczuknak odaítélt Nobel-díj indoklásában az 57 éves író „narratív képzeletét” emelte ki, „amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát”. A 76 éves Peter Handkét nagy hatású munkásságáért ismerték el, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát.

Tokarczukot a lengyel „mágikus realizmus”, a „mitikus próza” fő képviselőjének tartják. A pszichológus végzettségű és sokáig terapeutaként dolgozó írónő műveiben kimutatható Carl Jung és Sigmund Freud hatása. A 76 éves Peter Handke a német nyelvterület egyik legismertebb és legellentmondásosabbnak tartott szerzője, sajátos nyelvezetű és változatos formájú művei megosztják az olvasókat és kritikusokat.

A Nobel-békedíjat az Etiópia és Eritrea közötti béke és a vallási tolerancia elősegítéséért Ahmed Abij etióp miniszterelnöknek ítélték oda. Az indoklás szerint sokat tett a békéért, a nemzetközi együttműködésért, és különösen azért, hogy megoldja a határkonfliktust a szomszédos Eritreával. A bizottság szerint Iszajasz Afeverki eritreai elnökkel együttműködve egy olyan békemegállapodás alapjait dolgozták ki, amivel véget vethettek a két ország között régóta húzódó patthelyzetnek.

Abij Ahmed a bizottság szerint számos olyan reformot is megindított, amivel sok etiópnak adott reményt egy jobb életre. Azt is hangsúlyozták, hogy a díj odaítélésével el akarják ismerni az összes olyan szereplőt, aki a békéért dolgozik Etiópiában és Afrika keleti és északkeleti felén. A többi Nobel-díjtól eltérően a Nobel-békedíjat nem Stockholmban, hanem Oslóban adják át.

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a globális szegénység enyhítéséért végzett munkájáért három közgazdász, az indiai Abhijit Banerjee, a francia Esther Duflo és az amerikai Michael Kremer kapta. Az akadémia indoklása szerint a kitüntetettek kísérleteik során új megközelítést alkalmaztak ahhoz, hogy megbízható válaszokat kapjanak arra, melyek a globális szegénység elleni küzdelem legjobb módozatai.

A díjazottak megközelítése, hogy kisebb, kezelhető problémákra bontják le az összetett kérdést. Kremer a kollégáival az 1990-es évek közepén mutatta be, hogy ez a megközelítés hasznos lehet, amikor terepkísérletekkel segítette a gyerekek iskolai teljesítményének javulását Nyugat-Kenyában, Banerjee és Duflo pedig később hasonló projekteket vezettek, a kísérleti kutatási módszerük pedig mára már uralkodóvá vált a fejlődő országokban.

Elméleti fizikus kapta a 2019-es Templeton-díjat

Bár értékében meghaladja a Nobel-díj elismeréséért járó összeget, mégis kevesebben ismerik a „spirituális Nobel-díj”-ként is emlegetett Templeton-díjat, amelyet a spirituális valósággal kapcsolatos kutatások és felfedezések előmozdításáért ítélnek oda évente. A Nobel-díjasok beharangozásának apropóján bemutatjuk az idei Templeton-díjast, Marcelo Gleiser elméleti fizikust, kozmológust is, aki a tudomány és spiritualitás összeegyeztetésére irányuló munkásságáért kapta a rangos kitüntetést.

A Templeton-díjat az emberi élet legalapvetőbb kérdései vizsgálatának elősegítésére 1972-ben alapította Sir John Templeton (1912–2008) presbiteriánus üzletember. Élő személyek kaphatják meg, az alapító előírása szerint a Nobel-díjnál mindenkor valamelyest nagyobb összeggel jár, jelenleg 1,1 millió fontot kapnak a díjazottak. A világ országaiból beérkező ajánlások alapján a jutalmazásról bizottság dönt, amelyben a nagyobb vallások képviselői foglalnak helyet. A kitüntetettek között nemcsak keresztény teológusok, gondolkodók és más (hindu, buddhista, muszlim, zsidó) vallások képviselői vannak, hanem főleg kozmológiával, illetve a hit, az etika, a filozófia és valamely tudományág kapcsolatával foglalkozó természettudósok, valamint vallási vagy humanista mozgalmak kiemelkedő egyéniségei. A díjat első alkalommal az azóta már szentté avatott Kalkuttai Teréz anya kapta 1973-ban, de díjazták a taizéi közösség létrehozóját, Roger Schutzot, a Fokoláre Mozgalom alapítóját, Chiara Lubichot, valamint a dalai lámát is. Jáki Szaniszló magyar származású amerikai tudománytörténész, tudományfilozófus, bencés szerzetes, teológus, fizikus, egyetemi tanár, valamint Sternberg Zsigmond magyar származású brit üzletember, filantróp is elnyerte korábban a kitüntetést.

Marcelo Gleiser brazil fizikusnak és csillagásznak ítélték oda idén a világ egyik legrangosabb vallási elismerését, a Templeton-díjat. Az amerikai New Hampshire államban működő Dartmouth Egyetem professzora több sikerkönyvet írt, és számos televíziós és rádiós műsorban szerepelt, amelyekben a tudományt az univerzum és a Földön kialakult élet eredetének megértésére irányuló spirituális keresésként jellemezte. Rio de Janeiróban született a helyi zsidó közösség egyik befolyásos családjának gyermekeként. Brazíliában és Nagy-Britanniában folytatta tanulmányait. A 60 éves Gleiser az első latin-amerikai, aki megkapja a Templeton-díjat.

Gleiser szerint a tudomány ugyan csak az egyik, de valóságos módja annak, hogy kapcsolatba kerülhessünk a létezés rejtélyével. Úgy gondolja, hogy ennek a tudományos tevékenységek egyik kiemelt céljának is kell lennie: ismételten megfogalmazni azokat a kérdéseket, amiket már jóval a tudomány megjelenése előtt elkezdett az emberiség feltenni. Gleiser szemléletében a tudomány csak részét képezi egy sokkal nagyobb horderejű és a tudományoknál lényegesen régebbi kérdésfelvetésnek, amely megpróbálja megérteni, hogy kik vagyunk és honnan jövünk. Céljaként tűzte ki, hogy a tudomány és az iránta érdeklődők figyelmét újra ráirányítsa ezekre a titokzatos kérdésekre.

A magát agnosztikusnak valló Gleiser úgy látja, az ateizmus nem összeegyeztethető a tudományos módszerrel. „Mi is az ateizmus? – teszi fel a kérdést. – (…) Egy kategorikus állítás, amely a hitetlenségben való hitet fejezi ki. »Nem hiszek, bár nincs bizonyítékom sem mellette, sem ellene, egyszerűen nem hiszek.« Pont. Ez egy kinyilatkoztatás” – fogalmaz. Márpedig egy tudós bizonyítások nélkül nem tesz kijelentéseket. Ő maga ezért is nevezi magát agnosztikusnak, mert bár neki sincs bizonyítéka Isten létére, nem formál jogot arra, hogy végső kijelentéseket tegyen ennek kapcsán, mivel jól tudja: a tény, hogy nem tudja bizonyítani valami létezését vagy egy állítás igazságtartalmát, nem jelenti a kérdéses valami nemlétét vagy az állítás hamisságát. Pont emiatt különösen fontosnak tartja az alázatot, amin keresztül egy tudósnak el kell ismernie a tudomány éppen meghúzható határait és mindazt, ami azon túl helyezkedik el.

„Számomra a tudomány arra ad módot, hogy kapcsolatba kerüljek a létezés misztériumával. A létezés misztériuma azóta foglalkoztatja az embert, amióta felmerült benne a kérdés: Kik vagyunk és honnan jöttünk? Tehát – bár most már a tudomány is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel – maguk a kérdések jóval öregebbek a tudománynál.” Felfogása szerint a kutatás a végső válaszok helyett a megismerés be nem fejeződő folyamata marad.

Marcelo Gleiser

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here