EVANGÉLIUM
Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak (a kérő imádságról):
„Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: »Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom.« De az kiszól: »Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked.«
Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van.
Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki?
Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”(Lk 11,5-13)
Azt mondja Jézus: habár gonoszak vagyunk, de mégis tudunk jót adni gyermekeinknek vagy testvéreinknek, és mennyivel inkább jó hozzánk az Isten! Mi azt állítjuk magunkról, hogy nem vagyunk gonoszak, nagyon sokszor mégsem jósággal fordulunk embertársainkhoz, mert féltjük a magunkét. Az irigység és gőg romba dönt, semmivé, értéktelenné tesz. Kérdezzük meg magunktól: nem heverünk romokban?
Barta Barnabás plébános
