A szolgálat középpontjában az ápolt személy áll, nem a papírmunka

0
110

Amióta Jos de Blok 2006-ban Buurtzorg néven létrehozta otthoni ápolási szolgálatát, számos könyv, tanulmány, doktori értekezés, konferencia foglalkozik ezzel a, világszerte korszakalkotó sikertörténetnek tekintett kezdeményezéssel. Szeptember 9-11. között, a svájci Életminőség Alapítvány jóvoltából a Gyulafehérvári Caritas munkatársainak 8 tagú csoportja, svájci, németországi és osztrák szakemberek társaságában ellátogathatott a Hollandiai Almelo városkába, hogy közelről is rátekintsen munkájukra, inspirálódjon és tanuljon a Buurtzorg lelkes csapatától.

Jos de Blok valamikor közgazdásznak készült, de saját bevallása szerint nagyot csalódott, mert korán rá kellett jönnie, a gazdaság mára nagymértékben elszakadt az emberek valós életétől, és egyedül a pénz körül forog. Ezért, pályát változtatva, betegápolással és egészségügyi rendszerújításokkal foglalkozott hosszú éveken keresztül, járóbeteg ellátásban és korházi környezetben egyaránt.

Az emberi lépték újrafelfedezése

Így többek között tanúja volt, ahogy a ’80-as években még Hollandia-szerte jól működő, valamikor egyházi kezdeményezésű közösségi segítőszolgálatokat fokozatosan felváltották az úgynevezett menedzselt ápolási nagyüzemek. Ezek sokszíntű hierarchikus és hivatalnoki követelmények mentén különválasztották az egészségügyi ápolást, az alapápolást, a háztartási segítségnyújtást és a megelőzést. Szakmai végzettségek alapján különválasztott csapatok és bevetések, túlburjánzó standardizálások, nyilvántartási és elszámolási követelmények, bonyolult finanszírozó és ellenőrző rendszerek nagyon hamar arctalanságba és papírtengerbe fojtották az egykor személyes, ember és közösségközpontú gondoskodást. Hollandia-szerte drámaian nőtt azoknak a jól képzett szakembereknek a száma, akik pályájukat otthagyták vagy belekeseredtek. Hiszen nem dokumentációk és elszámolások, hanem emberek gondozására szegődtek, és erre egyre kevesebb és egyre hajszoltabb idő jutott. Eközben az ápolás költségei egyre nőttek, a minőség és a megelégedettség egyre csökkent.

Ennek tarthatatlanságát és értelmetlenségét felismerve hozta létre Jos de Blok négy társával és szövetségesével a Buurtzorgot. A Buurtzorg szomszédsági gondoskodást jelent. Joggal kérdezhetjük: mi ebben a forradalmi? Talán éppen az emberi lépték újrafelfedezése. Az egyre inkább elszemélytelendő, elidegenedő, a nagy léptékek bűvöletében működő egészségügyi rendszerrel szemben ki merte mondani szolgálatának meglepően egyszerű jelmondatát: Keep it small, keep itt simple/Őrizzük meg kicsinek és egyszerűnek, vagy ahogy házon belül használják: KISS (keep it stupidly simple – őrizzük meg nevetségesen egyszerűnek).

A szolgálat középpontjában az ápolt személy áll, elválaszthatatlanul annak informális, családi, baráti, szomszédsági környezetétől. Ezek által, ezeket segítve, és velük közösen működnek a Buurtzoorg elkötelezett ápolói csapatai. Szükség esetén ők közvetítenek az intézmények, kórházak, hivatalok irányába. De a beteg itt nincs kiszolgáltatva akár tíznél is több, egymást váltogató ápolónak, számos hivatalnak és hivatalnoknak. A gondozó embertársként, gyakran barátként lép a házába és az előbb a kávé, aztán az ápolási elv szerint nem nekiszökik a feladatnak és a betegnek, hanem előbb emberként találkoznak. Majd körülnéz, és mindent elvégez, amit emberként és szakemberként fontosnak lát, mert csak az emberi találkozásból születhet minőségi ápolás. Az ápolás mindenekelőtt kapcsolat. Ezt az sem zavarja, hogy a munkatársak 70 százaléka magasan képzett szakápoló, 40 százaléka főiskolai végzettséggel rendelkezik. Mindegyikük sokkal szívesebben egészíti ki emberséggel szakmai feladatát, mint bürokráciával.

Sok kicsi sokra megy

Egyik vezérelv, hogy egy csapatban nem lehet több 12 embernél. E fölött már intézményesülne és bürokratizálódna, szép lassan ismét elkoptatná a közvetlenség emberi arcát. Ezért, mihelyt elérte egy csapat ezt a létszámot, a csapatok osztódnak. Egy-egy ilyen csapat 5 000-10 000 lelkes körzetet képes ellátni.

A közvetlenség és személyesség régi-új csodája bámulatos lendületet adott a szervezetnek, amely mára több mint ezer csapattal működik és több mint 80 000 személyt gondoznak évente.

A szervezet a Hollandiában igencsak erős gazdasági versenyhelyzetben állja helyét. Évi 450 millió euró forgalmat bonyolítanak. Nonprofit szervezet lévén, már kezdettől minden gazdasági erejét az üzemág fejlesztésére és korszerűsítésére fordítják. A Buurtzorg öt éve viseli töretlenül Hollandia legjobb munkaadójának címét, és a tízes skálán hosszú évek óta 9 fölött zár úgy a gondozottak, mint a munkatársak megelégedettségének értékelése. A bevételek csupán 8 százalékát költik adminisztrációra a hollandiai 25 százalékátlaghoz képest. Így lényegesen több forrást tudnak az ápolásra és az ápolás-innovációra fordítani.

Végül is ki vezeti a szolgálatot?

Az ezernél is több, eleven, elkötelezett kis csapatból álló szolgálatot összesen 50 ember támogatja a háttérirodából. Ezek szerepe, hogy minden, a rendszer által támasztott elkerülhetetlen bürokráciát levegyen az ápolók válláról. Ezen kívül 21, úgynevezett coach (edző, képző, kísérő) áll a csapatok rendelkezésére, ha elakadásaik lennének. Ritkán kerül sor rá, és akkor sem kínálhatnak nekik kívülről megoldást, hanem szakszerű és éber jelenléttel, támogatással kísérik a csapatokat saját megoldásaik kikristályosodásáig.

Az évi 2 kötelező találkozáson túl, a csapatok csupán 10 százaléka kér támogatást. Csapaton belül a csapattagok önálló módon elosztják egymás között a feladatokat, mindenki végzi a magáét, és mindenki tud a másikról. Valójában minden csapat egy kisközösség, ahol a teendők, a közös élet mindenkit egyformán foglalkoztat, mozgat és lelkesít.

A rendszer két vezetője tárgyal a biztosító pénztárakkal (Hollandiában több egészségbiztosító pénztár van, egymással versengve a biztosítottak megelégedettségéért), valamint a kormányzati, egészségpolitikai felelősséghordozókkal. Fő feladatuknak azt látják, hogy az önszerveződő csapatok számára megteremtsék és megóvják az önszerveződés feltételeit és szabadságát. De embereket, csapatokat nem vezetnek.

Az alapító Jos de Blok nem győzte hangsúlyozni: szervezetük lényegi vonása, sikerének kulcsa a bizalomra épülő emberképük. Meggyőződésük, hogy társaik mindegyike a legjobbat akarja és tudja, csak hagyni kell. Ugyanakkor megspórolják a bizalmatlanság kultúrájának temérdek hatalmi és bürokratikus játszmáját és útvesztőjét.

Ennek a bizalomnak, szabadságnak és felelősségnek lelkesítő és termékeny ereje van. A szolgálat működésének meghatározó eleme a saját fejlesztésű informatikai rendszerük. A piacon fellelhető ún. menedzsment szoftverek túlnyomó többsége az irodai hátterezők igényeire és szükségleteire van alakítva. Ők úgy döntöttek, itt is hűek maradnak elveikhez, és szervezeti szoftverjüket elsődlegesen a terepmunka és az ápolók igényei szerint alakították. Szerepe a törvényi keretfeltételek által támasztott elkerülhetetlen bürokrácia terheinek átvétele és az ápolók közötti kommunikáció elősegítése. Ami ezeket nem szolgálja, azzal nem is akarnak foglalkozni. Ezáltal az ápoló munkatársak napi dokumentációra fordított ideje mára már nem haladja meg a 15 percet.

Hogyan finanszírozható ez?

Nagyonis jól. Az indulás nem volt könnyű. Kőkemény gazdasági törvények szerint működő egészségügyi biztosító társaságokat kellett meggyőzi, hogy gazdaságilag is jobban járnak a bizalom kultúrájával. Hogy mindenki jobban jár, ha eltekint a minden egyes beavatkozást szakterületekre felosztó, egyenként dokumentáló, aláirató, lejelentő, többszöri ellenőrzéseknek alávetett finanszírozástól. Miután elfogadták az ápolási óra általános, differenciálatlan finanszírozását, teljes mértékben az ápolók emberi és szakmai belátására bízva, mit látnak szükségesnek elvégezni, kiderült, hogy stabilan 40 százalékkal csökkentek az ápolási költségek, miközben a gondozottak és gondozók megelégedettsége látványosan és mérhető módon megnőtt.

A Buurtzorg megalakulása óta eltelt bő évtized számos biztosítópénztári és hatósági tanulmány, kutatás és ellenőrzési eredmény igazolta: az emberség, a bizalom, az emberi alkotó, önszerveződő szabadság kevesebbe is kerül, életminőség szempontjából pedig összehasonlíthatatlanul jobb, emberhez méltóbb. Jos de Blok és a Buurtzorg megálmodói és alakítói ma a hollandiai egészségpolitika állandó és meghatározó együttgondolkodó szereplői, szakértői.

És ehhez nem kellett más, mint eltávolodni a modern kor jóléti üzemeitől és visszatérni ahhoz, amit a személyekhez és közösségekhez közel álló, emberarcú, bizalom és személyesség mentén működő egyházi, közösségi szolgálatok olyan régről műveltek. Felüdítő, reménykeltő és iránymutató példáját tapasztalhattuk a normalitásnak, az emberarcú gondozás és szervezeti működés modernkori változatának megvalósítását.

dr. Márton András

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here