2019. augusztus 28., szerda

0
338

EVANGÉLIUM

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
(Mt 23,27-32)

A vonzó külső még nem alakítja át a belsőt, a legfontosabbat. A képmutatást már Jézus is leleplezte. Mégis miért járjuk ezt az utat? Miért nem kell nekünk a szép élet, a lehetőség és a tartalommal teli megnyilvánulás? Mert hozzá szoktunk a felületes életmódhoz, hogy mindent a magunk élettere alá akarunk begyömöszölni. Újra át kell gondolni az életmotivációkat, hiszen annyira szükséges a megújulás, az új élet megélése. Ne elégedjünk meg a csak megszoktam életstílussal, legyünk odaadó, radikális, aktív, Istenhez tartozók.

Csíki Szabolcs plébános

MEGOSZTÁS