EVANGÉLIUM
Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” (Mt 16,13-23)
Az örömhír nagy kérdése, hogy kinek tartják az emberek Jézust? A nép véleménye megosztott, ez ma sincs másként. Vannak akik egészen közel akarnak lenni Jézushoz, mások távolabb és van az egészen közömbös közeg. Az én életemben ki Jézus? Milyen helyet foglal el? Az apostolok ennek a kérdésnek minden vetületét csak rövid idő alatt ismerhették meg, bár látták Jézus tetteit, csodáit, szavait, mégis a beteljesülés után fogták fel igazán. Végül Péter ígéretet kap, hogy sziklává válik, ami még nem jelenti azt, hogy kész termék. Érnie, fejlődnie, mélyülnie kell. Ez az én életemben sincs másként, kell a folyamat…
Csíki Szabolcs plébános
