Az Egyház Jézus nevében gyógyít, felemel és új életet ad

Ferenc pápa szerdai katekézise

0
148
Telt ház a VI. Pál aulában a szerdai kihallgatás során. Fotó: ANSA/Vatican News

Hat hetes nyári szünet után ismét általános kihallgatáson fogadta Ferenc pápa a zarándokokat, akik a római nagy meleg miatt a VI. Pál aulában gyűltek össze. A pápa folytatta a nyár elején megkezdett sorozatát az Apostolok Cselekedetei olvasásáról, ezúttal a jeruzsálemi templom ékes kapujánál kolduló béna meggyógyításáról.

„Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba. Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött. Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: „Nézz ránk!” Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj!” Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent. Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent. Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt” (ApCsel 3,1-9).

Az Apostolok Cselekedeteiben az evangélium hirdetése nem szorítkozik csak szavakra, hanem konkrét cselekedetekre is alapoz, amelyek tanúságot tesznek az igehirdetés igazságáról. „Csodákról és jelekről” (ApCsel 2,43) van szó, melyeket az apostolok töltenek be, mintegy tanításuk megerősítésére, jelezvén ezzel, hogy ők Jézus nevében járnak el – kezdte beszédét Ferenc pápa. Így történik, hogy az apostolok könyörögnek és Krisztus cselekszik, együttműködve velük, miközben megerősíti az Igét a jelekkel (Mk 16,20). Számos jel és megannyi csoda történt, amit az apostolok műveltek, valójában Jézus istensége megnyilvánulásaként – tudósít az eseményről a Vatikáni Rádió.

A bénát kirekesztik ugyan, de ő ott áll a kapunál

Ma az első gyógyítás-történettel találkozunk, amely az első csoda az Apostolok Cselekedeteiben. Ennek nyilvánvaló missziós célkitűzése van, amely a hit felszítására irányul. Péter és János a Templomba mennek imádkozni, amely Izrael hittapasztalatának központja volt és amihez még az első keresztények erősen kötődtek. Az első keresztények tehát a jeruzsálemi Templomban imádkoztak. Lukács evangélista rögzíti az időpontot is: a kilencedik óra táján történt, vagyis délután három órakor, amikor bemutatták a templomban az egészen elégő áldozatot, mint a népnek az Istenével való közössége jelét. Ez az óra egyúttal Krisztus halálának az órája, ahogy a Zsidókhoz írt levél mondja: „Krisztus egyszer, s mindenkorra meghalt” (Zsid 9,12).

Az apostolok a templom ékes kapujánál egy koldust látnak, aki béna a születésétől fogva. Miért is volt a kapunál ez a béna? – kérdezte a pápa. A mózesi törvény ugyanis előírta, hogy a testi fogyatékosok nem mutathatták be áldozatukat, mert a betegségüket a bűnük következményének tartották. Ferenc pápa ekkor a János evangélium vakon-születettjének a történetére utalt, ami kapcsán a nép megkérdezi Jézustól: Ki vétkezett? Ez itt, vagy a szülei? (Jn 9,2). A korabeli gondolkodásmód ugyanis azt tartotta, hogy a fogyatékosság mögött mindig valamilyen bűn áll. Ennek következtében megtagadták tőlük annak a lehetőségét, hogy a templomot látogassák. A béna pedig a társadalom kirekesztettjeinek és elvetettjeinek a jelképeként, ott áll a kapunál napról-napra, hogy alamizsnát kolduljon. Nem léphetett be, de azért ott állt a kapunál.

Az egyház meglátja a nehézségben levőt

Ekkor történt valami előre nem látott dolog. Megérkezik Péter és János és kezdetét veszi egy játék a tekintettel. A béna a két apostolra néz és alamizsnát vár tőlük, ők pedig rátekintenek és arra szólítják fel, hogy másképpen tekintsen rájuk, egy másféle adomány fogadására. A béna rájuk néz, mire Péter így szól: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj!”. Az apostolok kapcsolatot alakítottak ki a bénával,  mert ez az Isten kifejezési módja. Mindig kapcsolatban, mindig párbeszédben, mindig jelenésekben, mindig a szív sugalmazottságával, mert ezek az Isten kapcsolatai velünk, személyek közötti konkrét találkozásokban, ami csak szeretetben történhet – értelmezte Ferenc pápa az eseményt.      

A templom vallási központ, de ezen túl gazdasági és pénzügyi kapcsolatok helye. Ezzel a lefokozó irányzattal szemben a próféták és Jézus is felemelte a szavát (vö Lk 19,45-46). A pápa többször gondol arra, hogy néhány plébánián a pénzt többre tartják, mint a szentségeket. Kérem szépen, legyünk szegény egyház, ezt kérjük az Úrtól! – tette hozzá szabadon. Az apostolokkal való találkozás során a koldus nem kap pénzt, de talál egy nevet, amely üdvözíti az embert: názáreti Jézus Krisztus. Péter Jézus nevéhez folyamodik. Ráparancsol a bénára, hogy álljon a lábára, miként a többi ember jár. Megragadja a kezét, felemeli őt, és ebben a gesztusban Aranyszájú Szent János a feltámadás képét látja. Itt bukkan fel az egyház arca, amely meglátja a nehézségben levőt. Nem csukja be a szemét előtte, szembe néz az emberekkel és jelentős kapcsolatokat teremt, a barátság és a szolidaritás hídjait építi, nem pedig akadályokat.

Jézus keze a mi kezünk által segít másoknak talpra állni

Az Evangelii Gaudium apostoli buzdítására utalt a pápa: „Az egyház határok nélküli, kézen tud fogni és képes kísérni, nem pedig elítélni”. Jézus mindig kinyújtja a kezét, mindig segíteni akar, hogy az emberek meggyógyuljanak és boldogok legyenek, hogy találkozzanak az Istennel. A „kísérés művészetéről van szó, amellyel nagy tapintattal a másik ember szent földjére lépünk. Meg kell adnunk utunknak a közelség üdvös ritmusát, tiszteletteljes és együttérzéssel telt tekintettel, mely egyszerre gyógyít, bátorít és érlel a keresztény életben”  (Ev. Gaud. 169). Éppen ezt teszi a két apostol a bénával. Rátekintenek, kérve tőle, hogy nézzen rájuk: kézen fogják, felsegítik és meggyógyítják. Így tesz Jézus mindenkivel. Gondoljunk csak életünk sötét pillanataira, a bűn és szomorúság helyzeteire, amikor Jézus azt mondja nekünk: Nézz rám, én vagyok itt! Fogjuk meg Jézus kezét és hagyjuk, hogy felemeljen bennünket!   

Péter és János arra tanít, hogy ne bízzunk az eszközökben, amelyek ugyan hasznosak, hanem az igazi gazdagságban, amely a Feltámadottal való kapcsolat. Ahogy Pál tanítja: Szegények vagyunk, de mégis sokakat gazdagítunk és mindenünk megvan. Ez a mindenünk az evangélium, amely feltárja Jézus nevének hatalmát. Végül azt kérdezte a pápa, hogy miben áll a mi gazdagságunk? Mivel tudunk másokat gazdaggá tenni? Először is kérjük a hálás emlékezet adományát, amely felidézi az életünkben Isten szeretetének a jótéteményeit, hogy másoknak adjuk a dicséret és elismerés tanúságtételét. Ne feledkezzünk meg a mások felé kinyújtott segítő kézről. Ez Jézus keze, mely a mi kezünk által segít másoknak talpra állni – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.     

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here