Ne vésővel romboljuk a másik lelki falait

0
595
Fotók: A Keskeny Út Fesztiválmisszió Sajtószolgálata

„Valamennyien tékozló fiúk vagyunk azzal a különbséggel, hogy egyesek az atyai háztól eltávolodó, míg mások már a visszavezető úton járnak”. Andorkó Attila fesztiválos lelki alkalmát ezzel a Pilinszky idézettel lehetne a leghitelesebben visszaadni. Hiszen a tanúságtevő rádöbbentett arra, hogy mi is éppen olyan tékozló fiúk vagyunk, mint a bibliai történetben szereplő fiú. Nekünk is szükségünk van arra, hogy elhagyjuk az atyai házat, azonban arra is szükségünk van, hogy visszatérjünk oda. Az Atyához.

Tusványoson, a Keskeny út ökumenikus sátorban pénteken, a lelki alkalmat követően a résztvevők arra a kérdésre keresték a választ Dénes Katinka és Előd református lelkészházaspárral, hogy a család valóban egy elavult intézmény lett-e mára. Katinka egyszerűsége és hitelessége az előadás kezdetétől egészen a zárszóig lekötötte a zsúfolásig megtelt sátorban az érdeklődők figyelmét. Őszintén, nyíltan és humorosan beszéltek arról, hogy milyen módon lehet megőrizni egy házasságot éveken keresztül. Egy idős házaspár történetét mesélték el, akiknek egy alkalommal megjegyezték, milyen szép, hogy nyolcvan évesen is egymásba kapaszkodva járnak az utcán, amire a következő válasz érkezett: „lelkem, szédülünk”. Milyen szép is volna, ha mindannyian szédülnénk, de nem az alkohol hatására, hanem sokkal inkább a társunk jelenlététől. Attól, hogy ott van velünk, hiszen mindannyian erre vágyunk. Ott állunk egymással szemben, mindenki a saját falával és nem merjük lebontani azokat a falakat, amelyeket a másik ember épített fel az évek során, azért, hogy megvédje magát a világtól, a gondoktól.

A jó hír számunkra az, hogy Isten megtanít minket falakat bontani és minden egyes lebontott fal mögött ott lesz valami, amire nem is számítottunk. Valami, amit nem vártunk, de pozitívan hat ránk és a másikkal való kapcsolatunkra. Abba lehet hagyni a falak lebontását, de nem érdemes, mert elveszíthetjük mindazt, amit addigi életünk során lebontottunk. Sokan vésővel állnak neki egymás lelkének. Ez azonban nem falakat bont, hanem bánt. Nem közelebb hoz egymáshoz, hanem eltaszít egymástól. Rajtunk áll, hogy kapcsolatainkat építeni akarjuk vagy lerombolni – hangzott el az előadáson.

Pénteken is sor került a láthatatlan színházra, amely a túljelentkezés ezúttal tovább tartott. Jó volt megélni azt, hogy Isten megerősít abban, hogy terve, célja van velünk, sőt, feladatot szánt nekünk: olyan küldetésünk van, amit csak mi valósíthatunk meg.

A Keskeny Út Fesztiválmisszió Sajtószolgálata