EVANGÉLIUM
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is.
Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása.
A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják! (Mt 7,6.12-14)
A mai evangélium olvasmányos gondolatain töprengve életforrásként három tanács fakad fel: „Ne vessétek oda a szent dolgokat.” Erőltetett világunkban mindent tökéletesen szeretnénk megalkotni, és épp eközben válunk értéktelenné, mert szétdobáljuk minden áron azt, ami van. Nem szabadna a „minden áron” megvalósítás logikája szerint tenni és élni. Kellene életünkbe a megkülönböztetés lelkisége, annak bölcsessége és a Lélek jelenléte.
Az evangélium a felebaráti kapcsolatainkra is útravalót ad: „Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” Milyen egyszerű és világos e jézusi mondat, nem kell más, csak méltányosnak lenni!
Ott van a szűk kapu képe is a mai örömhírben. Annyira szeretjük a tágas útlehetőségeket, de mert a mi vallásunk nem a hangoskodás színtere, a csörömpöléseink helyett kicsivé, csendessé, gyermekké kell válnunk, hogy az élet újára ráléphessünk. Legyen ez a kis út az Istennel való találkozás helye és lehetősége.
Csíki Szabolcs segédlelkész
