2019. június 14., péntek

0
580

EVANGÉLIUM

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:
Hallottátok a parancsot: „Ne törj házasságot!” Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson.
És ezt is mondták: „Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet.” Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.
(Mt 5,27-32)

Mindnyájan a legjobbak akarunk lenni. Nem akarunk átlag emberek lenni, közös vágyunk, hogy életünk kiteljesedett legyen. Bizonyos téren mind zsenik vagyunk, hiszen Isten az Ő képre és hasonlatosságára teremtett, értékek sokaságát írta szívünkbe, lelkünkbe. Azonban rosszat is teszünk, ezzel viszont nem szoktunk előhozakodni, sőt ha lehet el is rejtjük életünk sötét oldalát. Az evangélium kapcsán eszembe jut József Attila egyik nagyon szép, de igencsak meghökkentő és elgondolkodtató verse: “Tudod, hogy nincs bocsánat, / hiába hát a bánat. … / A bűn az nem lesz könnyebb, / hiába hull a könnyed. / Hogy bizonyság vagy erre, / legalább azt köszönjed. / Ne vádolj, ne fogadkozz, / ne légy komisz magadhoz, / ne hódolj és ne hódíts, / ne csatlakozz a hadhoz. / Maradj fölöslegesnek, / a titkokat ne lesd meg. / S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg. / Emlékezz, hogy hörögtél / s hiába könyörögtél. / Hamis tanúvá lettél / saját igaz pörödnél.”
József Attila ezt a verset 1937 augusztusában írta, néhány hónappal tragikus halála előtt, miközben az öngyilkosság gondolatával, kísértésével küszködött. A versében arról ír, hogy vajon van-e bocsánat? Ebben az életszakaszában József Attilát szakemberek gyógyították és próbálták beletuszkolni, hogy a bűntudat értelmetlenség. Neki ezt el kellett volna elhinnie. Ezért is, így, ekképpen fogalmazz: “Légy, ami lennél: férfi. / A fű kinő utánad. / Ne vádolj, ne fogadkozz, / ne légy komisz magadhoz.” S végül kiderült ezek a szakemberek nem tudták meggyógyítani, szegénynek az élete tragikumba ment át. Egészen mélyen, de igazát fogalmazta meg: „Lám soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. ” Talán ma is sokan éreznek így, nem megértéssel, elfogadással találkozva. Azt mondják a szakemberek, hogy József Attila azért végezte úgy, ahogy, mert lehetetlené tették számára a bűnbocsánatot. Ma nagyon sokan szintén ezt teszik: próbálják elhitetni, hogy a bűn nem is létezik, nem kell vele foglalkozni. Szent VI. Pál pápa mondta: a XX. század legnagyobb bűne, hogy tagadja a bűnt. Amikor eltusoljuk a bűnt és szőnyeg alá seperjük a bűntudatot, akkor tulajdonképpen annak az esélyét is elvetjük, hogy a bűnből van kiút. József Attila küzd az életért, és erről ír: van-e bocsánat? Lehet-e újra kezdeni? Ami valaha elromlott, amit rosszul tettem, amit nem tudok helyrehozni, azt valaki meg tudja-e gyógyítani? A bűneink nem kis kalandok, hanem sokszor olyan tragédiák, olyan sebek, amivel az ember az életét pusztítja, a legdrágább kincseit veszíti el. Az új élet részesei vagyunk. Aki keresi Istent és az igazságát, az megtapasztalja, hogy a keresőt Isten nem hagyja el, kegyelmével felé fordul.
Kérem Istentől az újrakezdés lehetőségét, örömét, gyógyító hatását. Merjük életadó Istenünkre rábízni megsebzett, tévelygő életünket.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS