EVANGÉLIUM
Nagypénteken: Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária: Kleofás felesége, és Mária Magdolna.
Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány. (Jn 19,25-27)
Úton-létünkben a Boldogasszony anyai közelségével segít, hogy tudjuk, küzdelmeinkben nem vagyunk egyedül. XVI. Benedek pápa a Szűzanya örömteli valóságát így fogalmazta meg: A mennyben van egy édesanyánk. Az ég nyitva áll, a mennyországnak szíve van. Anyai kéz vezeti lépteinket, vigyázza nem csak álmainkat és vágyainkat, hanem törekszik is teljessé tenni a legfontosabbat. Az egyház Anyja számunkra nem valami távoli, szép szimbólum, hanem reménycsillag. Életünk a teljességre, az örök boldogságra hivatott. A mai örömhír ezt igazolja: lelki szegénységben, vigasztalanságban, éhezésben, igazságtalanságban, irgalomnélküliségben, békétlenségben, üldöztetésben lehet boldognak lenni. Az élet nem csak elviselhető, hanem élhető, mert van közbenjárónk, Édesanyánk, aki velünk és értünk van.
Csíki Szabolcs segédlelkész
