2019. június 1., szombat

0
482

EVANGÉLIUM

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen!
Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem.
Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.
(Jn 16,23b-28)

A mennybemenetel hiányt, űrt hagy maga után. Mi, emberek ezt a hiányt szomorúsággal éljük meg, főleg, amikor mélabús énekünkben is kifejezzük és magunkénak érezzük: „Ki tudja merre…” Az életben vannak hiányok, elnyomások, szenvedések, veszteségek… A Szentlélek ünnepe még nem jött el, de Jézus nekünk adta az élő Pétert, aki most Csíksomlyón az ígéret és a gondoskodás felkiáltójele számunkra. Életünk lélektelenségében Ferenc pápának kell megerősítenie, hogy az ürességet, a hiányt legyőzve újra az élet birtokosai lehessünk. Legyen hála Istennek ezért a látogatásért, találkozásért, bátorításért és megajándékozottságért. Most már ismét tudjuk: nem porladozunk, hanem sziklává válunk. Áldd meg Istenünk szentatyánkat!

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS