Egy filmezés örömei és tanulságai

0
2335
Fotók: Bodó Márta és Fábián Róbert

A pápalátogatás megteremtette számunkra, romániai magyar katolikusok számára is azt a lehetőséget, hogy a tágabb nyilvánosság elé állhassunk, saját szavainkkal meséljük el, kik vagyunk, mik az értékeink, ezeket miért akarjuk megőrizni, hogyan tudjuk ezekkel a velünk együtt élőket gazdagítani. Egy kereskedelmi csatorna kínálta fel a lehetőséget, hogy a pápalátogatás helyszínét egy-egy órás, élő műsorban mutatják be. Csíksomlyó a legutolsó volt a sorban, ez egyben alkalmat és lehetőséget teremtett számunkra, hogy az előző adások tanulságait összegezve készüljünk fel a számunkra adódó alkalomra.

Akik látták a műsort, akik részt vettek benne, minden előzetes fenntartásuk ellenére is azt fogalmazták meg: jó, hogy belevágtunk, hogy mi is bevállaltuk, hogy rólunk is készült ilyen adás. Mert természetesen egy kereskedelmi televízió műsora nem olyan, mint a köztelevízió közszolgálati híradója, és nem is olyan, mint amit egy erdélyi egyházmegyés pap, egy csíki székely ember készítene. Adódik egy lehetőség, de mint minden ilyen típusú alkalom, bizonyos feltételekkel jár. És ha tetszik az ajánlat, ha azt elfogadjuk, akkor a szakmai feltételeknek és az ajánlattevő kereteinek is meg kell felelni. Természetesen nem valami lehetetlen, netán erkölcstelen kompromisszumról van szó, mert ilyet nem fogadunk el. Azonban egy profi televízió profi eszközökkel és profi módon igyekszik működni. Többek között térre van szüksége, ahová a felvételhez szükséges több kamerát és az azokhoz csatlakozó drótokat el kell helyezze.

Mindez rendkívüli fegyelmet kér, hiszen az adásidő 60 perce egy másodperccel se lehet több, a reklámszünet pontos időben kezdődik és végződik, amikor pedig be kell lépni, akkor készen kell lennie a mondandónak, mert egy élő közvetítésből nem lehet kivágni a rosszul megfogalmazott mondatokat. Egyházmegyénk képviselői fegyelmezetten, felkészülten, összehangoltan tudták a feladatot teljesíteni. Ha a pápalátogatás hozadékát fontolgatjuk majd, azt semmiképp nem felejthetjük ki, hogy megtanított csapatban gondolkodni és dolgozni, összehangolni erőinket, tehetségünket. Ki-ki azt adta, amiben legjobb, és időközben arra is rájöttünk, mi mindenben vagyunk nagyon is jól felkészültek! Csupán egy kis biztatásra van szükség, egymásra figyelésre, és olyan dolgokat is meg tudunk valósítani, amiről sejtelmünk se volt, hogy tudjuk. Például egy kereskedelmi csatorna kissé show-szerűen felépített beszélgetőműsorában történelmünket és jelenünk értékeit érdekesen, pörgően bemutatni hívőnek és nem hívőnek, magyarul tudónak és magyarul semmit se értőnek. Felejthetetlen marad, amit a műsorvezető, Sanda Nicola mesélt az első benyomásról: amikor a csíksomlyói kegytemplomba belépett, szinte mellbe vágta a kegyszobor kisugárzása, le kellett ülnie, figyelnie, míg elég erőt érzett magában ahhoz, hogy közel merészkedjen, megérintse, kérést fogalmazzon meg. Az először ideérkező tiszteletére mi is rácsodálkozhatunk, mi, akik gyakrabban járunk ide, akik úgymond itthon vagyunk. És a továbbiakban is megcsodálhattunk a műsorvezető és az egész stáb profi, mégis tiszteletteljes viselkedését az előkészület és a forgatás ideje alatt.

Összességében tanulságokat a pápalátogatás után fogunk megfogalmazni, annyit már most, a pápalátogatás csíksomlyói helyszínét bemutató román nyelvű tévéműsor nyomán elmondhatunk: van kellő életerő, akarat, ismeret és nem utolsó sorban nyelvtudás egyházmegyénk képviselőiben, hogy helyt tudjunk állni egy ilyen alkalommal, és meg tudjuk mutatni magunkat erényeinkkel, hitünkkel, hagyományainkkal. Aki azt mondaná, minek, annak azt tudom válaszolni: azért, mert a többségi lakosság nagy részében van nyitottság, kíváncsiság és érdeklődés, különösen a lelki-spirituális megközelítés iránt, márpedig a csíksomlyói kegyhely, a csodatevő Szűz Mária szobra olyannyira megérint mindenkit, hogy őt érdemes megmutatnunk a világnak. Talán vannak dolgok, amelyek elválasztanak, de Isten anyja, Mária, és a hit, a transzcendensbe vetett bizalom mindenképp összekötő erő, amit a pontifex maximus, a pápa, a hídépítő, képes kihozni belőlünk. Megtanított arra is, amit remélhetőleg hosszú távú tanulságként viszünk magunkkal: hogy egyházmegyénk embereiben, papokban és világi Krisztus-hívőkben van elkötelezettség, lelkesedés és képesség a csapatmunkára, ha van cél, aminek érdekében dolgozzanak, ha van ki összefogja, összehangolja őket. Van tisztelet és szeretet egymás iránt, és van nyitottság arra is, hogy egymásból előhozzuk, „kiszeressük” a jót és a jobbat.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here