A nyugdíjaskor megtervezés

0
210
Illusztráció/Pixabay

Ahogy minden életszakasznak, úgy a nyugdíjaskornak is megvannak a maga sajátosságai. Ahogy az a logoterápiában megfogalmazódik: az embernek nem az a megerőltető, hogy nehéz időszakkal néz szembe, hanem hogy figyelnie kell a lét értelmének megőrzésére. A munkát valamilyen tevékenységgel mindenképpen pótolni kell – szögezi le dr. Plesek Zoltán Ákos pszichológus, pszichoterapeuta.

A nyugdíjasévekben, főként a kezdeti időszakban, megtörténhet az emberrel, hogy nem találja a helyét a társadalomban, a dolgozó ember hirtelen szerep és létértelem nélkül marad. Ezekre az évekre fel kell készülni, hiszen a nyugdíjazással radikális változás következik az ember életében. A pszichológus elmagyarázta, miután harminc-negyven évet folyamatos rutinnal, munkával töltünk, és hirtelen át kell térni egy olyan életmódra, amikor naponta plusz 8-10 óra szünetet kap az ember, az stratégiát igényel. A gyermekek általában már kirepültek a családi fészekből, lehet, hogy még unokák, dédunokák sincsenek, akikre vigyázni kellene. Ebben a váltásban az is nagyon fontos szempont, hogy milyen jellegű munkát végzett az ember, mert 30-35 évnyi kemény fizikai vagy erős stresszt okozó munka után már lehet, hogy megpihenne.

Beteljesedés, pótolás

„Vannak olyan szakmák is, ahol a nyugdíjasévek időt adnak a beteljesedésre. Emlékszem egy kolozsvári gyermekorvosra, aki a nyugdíjaséveiben írta meg a könyveit, amelyek aztán húsz-harminc évig meghatározták az erdélyi anyukák szemléletmódját a gyermekbetegségekről, gondozásról” – tette hozzá Plesek Zoltán. A plusz idő lehet pozitívum, ha tudjuk, hogy mivel akarjuk kitölteni. Ezekben az években előtérbe helyezhetőek a korábban elhanyagolt helyzetek, kapcsolatok: ha a munka korábban sok időt elvett, akkor a nyugdíjasévekben lehet fókuszálni a családra, esetleg vissza lehet térni régi hobbikra. Ugyanakkor vannak tevékenységek, amiket közösségben lehet gyakorolni: közösségben értékelhetik, amit teszünk, össze lehet gyűlni, bemutatni, amit alkottunk, kis csapattal el lehet menni gombászni, halászni, főzőversenyeken részt venni, túrázni, kórusokhoz csatlakozni. Egészségmegőrzés szempontjából fontos a kapcsolatrendszer felépítése, de mindenkinek más az életritmusa, ehhez idős korban is igazodva lehet új célt, értelmet találni a mindennapokban. Van, aki egyedül szeretne új hobbijába belekezdeni, mások idősklubokba, társaságokba járnak, ahol tartalmasan eltöltik az időt, sőt, vannak, akik új társra lelnek. Mások számára nem feltétlenül van szükség új kapcsolatokra, akár a régiekre is lehet végre időt szakítani.

„Tisztázni kell, hogy milyen stratégiával kezdjük a nyugdíjaséveket. Jó, ha összetett tervet alkotunk: mi az, amit le akarunk tenni, mit az, amit pótolnánk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a napjaink jelentős részét kitevő munkavégzést feltétlenül pótolni kell valami mással. A nyugdíjazás radikális változás, akár anyagilag is újra kell tervezni az életet, esetenként nagyobb egészségügyi költségekkel is járhatnak ezek az évek, de értékek, emberi kapcsolatok szempontjából is újra kell tervezni. Feltehetjük a kérdést: mi az, amit kaphatok az új szerepemben, és mi az, amit adni akarok, akár az unokák nevelésébe való besegítésről van szó, akár társadalmi vagy kulturális téren. Megtörténhet, hogy akinek radikális a szerepváltás, nem könnyű az alkalmazkodás. Elképzelhető, hogy valaki, aki eddig vezérigazgató volt és hosszú időn keresztül nagy felelősségű döntéseket hozott, nem tartja olyan jelentősnek, ha ő az, aki elhozza az unokát az óvodából, pedig a gyermekének hatalmas segítség lehet tudni, hogy nyugodtan végezheti a dolgát, miközben a csemete biztonságban van” – magyarázta a terapeuta.

Új állapot, régi-új lehetőségek

Manapság gyakran halljuk azt fiatalok részéről, hogy a nyugdíjasok csak útban vannak, üljenek otthon vagy akkor induljanak el, ha a dolgozó népnek nincsenek útjában. Az időseknek nem szabad abba a tévhitbe esniük, hogy nyugdíjaséveikben el kell bújniuk és csendben várniuk a halálra, mert ez az életszakasz új vagy felújított lehetőségekről is szólhat. A fiatalabbak sokat segíthetnek abban, ha elfogadják ezt az időszakot, megértik, hogy új státuszkereső időszakban van az idős ember, és figyelnek arra, hogy az idősödőnek már romolhat az érzékelése, így nagyobb figyelmet igényelnek.

„Popper Péter budapesti pszichoterapeutát nyugdíjasként zavarta, hogy a társadalom haszontalan tagjaként kezelték. Besétált a statisztikai hivatalba, kikért bizonyos adatokat és összesítette, hogy egy szakmunkás, ha ledolgozta a nyugdíjazáshoz szükséges 35 évet, akkor 150 évre termelte meg a saját életköltségeit. Az, hogy nyugdíjasként már nem termelek pénzben kifejezhető értéket egy teljes idős munkahelyen, hogy az állam már rég elköltötte a nyugdíjalapot, nem jelenti azt, hogy ingyenélő a nyugdíjas” – fűzte hozzá a pszichológus.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here