Halszeretet? Önszeretet? Isteni szeretet!

0
146
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
(Jn 13,31-33a.34-35)

Az interneten kering egy beszélgetés, amelyben Abraham Twerski rabbi elmagyarázza, mit jelent a szeretet. Egy történet segítségével világítja meg azt a tényt, hogy ez a szó majdnem elveszítette igazi jelentését. Kotzk rabbi egyszer találkozott egy fiatalemberrel, aki jóízűen fogyasztotta ebédjét, egy halat. Megkérdezte tőle: te miért eszed meg azt a halat? A fiatalember válasza: mert szeretem. Igen, szereted? – kérdezte tovább a rabbi. – Ezért fogtad ki a vízből, ezért ölted meg, főzted vagy sütötted meg? Az igazság az, fiatalember, hogy te igazából önmagadat szereted. Mivel a hal ízlik neked, megfelel az igényeidnek, azt mondod, hogy szereted. De igazából csupán az önző viselkedésedet tekinted szeretetnek.

Sajnos manapság nagyon sok esetben mondjuk ki a szót: szeretet – de a valóságban ez nem jelent mást, mint hal-szeretetet. Arra vágyunk, ami élvezetet okoz, ami kielégíti vágyainkat, ami megfelel akaratunknak – és ezt úgy adjuk el, mintha vágyunk tárgyát ténylegesen szeretnénk. De szeretetünk nem jut ki önző világunkból: a szeretlek/szeretem azt – az esetek nagy többségében azt jelenti: szeretem önmagamat.

Jézus azt mondja: Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást (Jn 13,34). Vajon milyen az a szeretet, amellyel Jézus szerette övéit? Szokás azt mondani, hogy ez a másikért vállalt önfeláldozásban érhető tetten – de Jézus ekkor még nem hozta meg mindent betetőző áldozatát a kereszten. Hogyan lehetne megragadni azt a szeretetet, amellyel Jézus a keresztény emberek közti kapcsolatot képzeli el?

Andres Nygren Érosz és agapé című könyvében az isteni szeretet következő ismertetőjegyeit sorolja fel. Az agapé az a szeretet, amellyel Isten szereti az embereket.

  1. Az agapé spontán, ok nélküli: ez nem azt jelenti, hogy Isten szeretete önkényes lenne, hanem azt, hogy Isten minden embert ingyen, minden ok nélkül szeret. Istenen kívül semmi sem létezik, ami az ő emberek iránti szeretetét magyarázhatná. Amikor azt mondjuk tehát, hogy Isten szereti az embereket, akkor nem az emberről állítunk valamit, hanem Istenről. Ilyen Jézus szeretete is, aki a vámosokat és bűnösöket is az Atya szeretetével fogadja magához.
  2. Az agapéból hiányzik az értékítélet: ez már benne foglaltatik némileg az első tulajdonságban, de a félreértések elkerülése végett szükséges ezt is kifejteni. Ha Istenről azt állítjuk, hogy a bűnösöket is szereti, akkor azt kell mondanunk, hogy nem a bűneik miatt, hanem épp azok ellenére árasztja rájuk szeretetét. Az igaz ember esetében pedig hasonló módon kell hangsúlyoznunk Isten szeretetének ingyenességét, hiszen itt is ugyanaz az odahajlás jelentkezik az Atya részéről, mint a bűnösök esetében. Ahogy Jézus maga fogalmaz: Isten fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is (Mt 5,45).
  3. Az agapé teremtő: Isten minden tevékenysége, amely az emberek felé irányul, magán viseli az isteni természetet is. Így a teremtő Isten teremtő szeretettel szeret. Isten szeretetének ereje jóvá, erényessé, szentté teszi az embereket. Amikor Jézus azt mondja egy-egy bűnösnek: meg vannak bocsátva bűneid – nem csupán kijelent valamit, hanem tényleg el is törli teremtő szeretetével a bűnös vétkeit. Új szívet teremt benne – ahogy a zsoltáros is kéri.
  4. Az agapé közösséget létrehozó szeretet: Isten maga nyílik meg az ember felé, fogadja szeretetébe – és ezáltal születik meg az ember és Isten közötti közösség. A kereszténység ezért nem egy szórakoztató, baráti együttlét, hanem azon emberek közössége, akiket megérintett Isten szeretete, akik együtt köszönik meg Istennek, hogy jóságával, szeretetével, kegyelmének végtelen kincstárával jelen van közöttük.

Jézus új parancsát talán ezekben a jellemvonásokban tudjuk utánozni. Szeretetünknek istenivé kell változnia, ki kell lépnie a hal-szeretet csapdájából.

László István kolozsvári segédlelkész

Megjelent a Vasárnap május 19-i számában

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here