A templomépítő és nyelvőrző apostol

Emlékezzünk Dani Gergely esperes-plébános születésének századik évfordulójára

0
809
Fotó: Salamon József/Facebook

Egy ütközet alkalmával a lövészárokban fogadta meg, hogyha a jó Isten haza segíti, akkor hátralevő éveit Istennek és a Szűzanyának szenteli. Dani Gergely nem csak betartotta a szavát, de erős kezű templomépítővé, a magyar nyelv és identitás őrzőjévé vált Gyimesbükkben.

1919. június 14-én született, a Felső-háromszéki Lemhényben. Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban végezte, majd Brassóban érettségizett. A záróvizsga után behívót kapott, nem sokkal később kitört a második világháború. A háborút katonatisztként élte végig a fronton. Egy ütközet alkalmával a lövészárokban fogatta meg, hogyha a jó Isten haza segíti, akkor hátralevő éveit Istennek és a Szűzanyának szenteli. Jelentkezett a Gyulafehérvári teológiára.

Nagy odaadás, komolyság jellemezte. 1952-ben szentelték pappá Gyulafehérváron, Márton Áron püspök börtönévei alatt, ezért Szászvároson az apácák kolostorában, kényszerlakhelyen tartózkodó Cisar bukaresti érsek szentelte fel. Ettől kezdve Krisztus katonája lett. Gyimesbe helyezése előtt Kovásznán, Csernátonban, Gyergyószentmiklóson és Tekerőpatakon volt plébános. Már ezeken a településeken is templomokat, kápolnákat javított.

A templomépítő, identitásőrző pap

Magatartásában megmutatkozott hatalmas hite, rendíthetetlen akaratereje, építő, alkotó, népnevelő képessége. Tekerőpatakról Márton Áron püspök Gyimesbükkbe helyezte át, oda, ahol a legnagyobb szükség volt egy ilyen erőskezű papra, hogy a moha lepte templomalapot, amit még 1929-ben raktak le, fölépítse. Nem volt könnyű. Vannak igazmondó legendák, szóbeli regék, amelyek sokat mondanak a merész papunk bátorságáról, anyagi nehézségekről, akadályokról, amíg az építkezési engedélyt beszerezte. Az akkori polgármester rendszerint hangoztatta, hogy amíg ő itt polgármester, addig templom nem épül. Dani Gergely erre csak annyit válaszolt, hogy azt az időt még ki tudja várni. Nem sokat kellett várni, hiszen a polgármester heteken belül visszaadta lelkét a Teremtőjének. Nagy volt tetteiben, mint pap, nagy volt magyarként, szigorú és jóságos, Ő Isten országának ihletett és önelhatározásból elkötelezett munkása volt.

Egész munkássága transzcendentális síkon mozgott. Lelke teljességét a természetfölötti élet felé fordította. Onnan gyűjtötte magába azt a nála mindig megcsodált emberi jóságot, amely személyes közelségéből a megkeményedett szívekre is kivédhetetlenül hatott. A beolvasztás, a hittanórák tilalma szörnyű helyzetet teremtett községünkben. De ő a meghurcolást vállára vette, és felvette a harcot a kemény politika ellen. A templomépítés nehézségei mellett is szívén viselte az iskolában is elnyomott gyermekek sorsát, veszélyben lévő identitását. Kiváló pedagógus, nyelvőrző apostol volt. A hittanórákon a gyermekeket nem csak katolikus hitre nevelte, hanem írni, olvasni tanította anyanyelvükön. Nem csoda, hogy a forradalom után az újra létesült magyar nyelvű iskola a Dani Gergely Általános Iskola nevet viseli.

A harangok ma is az ő nevét zengik

A néma kiáltások az ég felé, a gyermekek és a gyimesi emberek imái a templomépítés sikeréért meghallgatásra találtak Istennél. A munkálatok elkezdődtek. Papunk éjt nappallá téve keményen dolgozott, mindenkit sorba állított Isten ügyéért. Akik ismertük, tudjuk, hogy nála nem létezett lehetetlen. Szervezőképességével sokakat meg tudott mozgatni, szellemi és anyagi áldozatra buzdította, hogy a nagy munka kivitelezéséhez szükséges anyagi fedezetet előteremtsék. A hívek pénzzel, faanyaggal, munkával segítették. Nehézségekkel dacolva és nagy áldozatok árán 1974–1976 között sikerült felépíteni a Gyimesbükki nagy templomot. Végül elérkezett a várva-várt nap a templomszentelésre, 1976 október 17-én vasárnap.

Olyan ítélet-idő volt, hogy minden megfagyott, a szél szinte kettéhasított. Szentelését Jakab Antal püspök végezte. Felejthetetlen nap volt, zúgtak a harangok mintegy nyolcvan pap és több ezer hívő jelenlétében. Az általa épített templomban a harangok ma is szólnak, az ő nevét zengik. Adja Isten, hogy továbbra is szóljanak, harsogjanak a hálaénekek, szálljon a hálaáldozat tömjén füstje Isten dicséretére és a lelkek üdvére. Negyvenhárom év egy templom életében nem nagy idő, de a gyimesbükki istenháza nagy idők tanúja. Nagyot, merészet álmodó imádságos és munkáskezű emberek emlékezésének helye, akik még itt vagyunk a negyvenhárom éves falak között és emlékezhetünk, ma szabadabban. Dani Gergely esperesünkre, aki életében csak áldozatokat hozott, halálával is áldozatot mutatott be: a templom oltáránál halt meg szentmise közben 64 évesen, 1983. január 5-én reggel, a szent lecke olvasása közben: arca elhalványodott és összeesett. Imádságos szellemisége ma is él az emberek lelkében. A gyimesbükkiek kegyelettel őrzik Dani Gergely emlékét. A templom mellett található sírját rendszeresen látogatjuk és imádkozunk, mondanám szentnek tekintjük.

Antal Erzsébet

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here