Szent Miklós-ereklye Szatmárnémetiben

0
233
Fotók: Pallai József

Nem csak télen van „Mikulás”, hiszen május 9-e Szent Miklós ereklyéinek Mürából Báriba való átszállításának emléke is. Az elmúlt vasárnap ezt az eseményt idézték fel a szatmárnémeti görögkatolikusok különleges ünnepéllyel.

A bizánci egyházban a hét minden egyes napjának megvan a maga jellegzetessége, minden nap mást ünnepelnek. A csütörtököt például az apostolok és Szent Miklós tiszteletére szentelik. December 6-án ugyancsak a szentek között élő, csodatevő Szent Miklósra, a likiai Müra érsekére emlékeznek. Az iránta érzett tiszteletet azzal is kifejezi a keleti egyház, hogy az ikonosztáz képeinek alapsorában kap helyet az utazók, hajózók, megrágalmazottak, házasság előtt álló lányok, nők, a tengerészek, a gyermekek, a diákok, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a pálinkafőzők, a kereskedők, a zarándokok és a révkalauzok védőszentje.

Szatmárnémetiben, a templom patrónusának decemberi ünnepéhez kötődő, templombúcsú előtti kilenc héttel – csütörtökönként – elmélkedéssorozattal egybekötött, Szent Miklós-nagykilencedet is tartanak. De nem csak télen van „Mikulás”. Május 9-e, a szent, ereklyéinek Mürából Báriba való átszállításának emléke is a naptárban.

Lovagi ajándék

Az elmúlt vasárnap ezt az eseményt idézték fel a szatmárnémeti görögkatolikusok különleges ünnepéllyel: Báriból érkezett ugyanis az a Szent Miklós csont-ereklye, amit Vitéz Nemes Kaiser Ernő, a Szent György Lovagrend Budavári Fraternitások lovagja, a Magyar Nemzetőrség Országos Parancsnokságának ezredese, Szatmárnémeti város szülöttje adományozott. A kincset a keleti egyház gyakorlatának előírása szerint, ünnepélyes keretek között fogadták a szatmáriak. Reggel utrenyét imádkoztak, majd Akathisztoszt Szent Miklós tiszteletére. Ez után az adományozó és a vele érkező küldöttség tagjai Vitéz Lovag Nemes dr. Tóthpál Tamás, a Budavári Fraternitás Priorja, Vitéz Lovag Kovács Gábor, Vitéz Lovag Nemes dr. Czapáry Martincsevics András, a máltai lovagrend lovagparancsnoka, a nemzetőrség tábornoka zászlós menetben hozták az ereklyét és a templom elé készített tetrapodra (négyszögletű, négylábú asztalka) helyezték.

Az alkalmon felolvasták a hitelesítő okiratot, valamint az adományozó levél szövegét. Utóbbiban a kegyes adakozó arra kérte az egyházközség mindenkori parókusát, hogy „a saját, valamint az Ulicsák család (Ulicsák Béla főesperes, püspöki tanácsos, 1928–1952 között volt az egyházközség parókusa – szerk.) elhunyt és élő családtagjaiért a Szatmárnémeti Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templomban évente egy alkalommal részesülhessenek, december hatodikához közeli időpontban bemutatott Szent Liturgia kegyelmeiben. Rövid könyörgés és a szent tropárjának eléneklése után zászlós körmenet indult a templom körül, amely alatt a csodatevő szent kánonját énekelték a jelenlévők. A zászlós menethez és az ünneplőkhöz csatlakoztak a Romániai Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti fiókjának tagjai, Erdei D. István, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének parlamenti képviselője, egyházközségi képviselő-testületi tagok, az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség tagjai, a Nagypeleskei Szent Anna Nőszövetség képviselői, valamint a hívek sokasága, akik erre a történelmi eseményre érkeztek.

Ne csak télen jusson eszünkbe Szent Miklós

A körmenet után az ünnep legfontosabb mozzanata, maga a Szent Liturgia következett, amelynek végén id. Pallai Béla címzetes esperes, a templom parókusa köszöntő beszédében kihangsúlyozta, milyen fontos, hogy „ne csak a téli hónapokban jussanak eszünkbe ajándékozó szentünk példamutató tettei, hanem az év minden napján, amikor bátran és bizalommal fordulunk hozzá közbenjárásért.” Kifejezte háláját az egész egyházközség, valamint a szatmári görögkatolikusok nevében, majd a templom történetéről szóló könyvvel és képpel ajándékozta meg az ereklyét adományozó vendégeket. A záró áldást követően könyörgő istentisztelettel folytatódott a tiszteletadás, majd ereklyecsókolás és miroválás zárta a templomi szertartásokat.

Az ereklye a Szent Miklós-szentkép előtti, külön erre az alkalomra készített emelvényre, zárt tartóba került, hogy bárki szemlélhesse, illetve előtte imádkozni tudjon. Immár két ereklyét is – a főoltárban és az ajándékba kapott díszes ereklyetartóban – őriz az egyházközség, amelynek első templomát már 1690-ben Johannes Josephus De Camillis püspök Szent Miklós főpap tiszteletére szentelt fel ezen a helyen.

Pallai Béla

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here