2019. május 9., csütörtök

0
305

EVANGÉLIUM

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: »Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.« Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.”
(Jn 6,44-51)

A görög mitológiában Odüsszeusz azt tanácsolja Achilleusnak, hogy ütközet előtt adjon a harcba indulóknak kenyeret és bort, mert ezekben van az erő és bátorság. Igazán megajándékozottak azért vagyunk, mert Krisztus a kenyérben önmagát adja. Nap mint nap harcba indulunk és nekünk a jóságban kell győzni, előre lépkedni, ezért van Oltáriszentség. Jézus önmagát az élet kenyerének mondja. Bárcsak Krisztusban és általa akarnánk élni. Bárcsak életterünket az Ő kezébe tudnánk átadni, hogy általunk a világot átjárhassa, megjobbíthassa és áldottabbá tehesse. Az Élők kenyere a miénk, megajándékozott mivoltunk ettől áldott, szép és élettel teli.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS