EVANGÉLIUM
A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: »Mindnyájan Isten tanítványai lesznek.« Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” (Jn 6,44-51)
A történet szerint az ókori Rómában éltek a Gracchus testvérek, a római köztársaság megalkotói. Egy alkalommal előkelő hölgyek látogatták meg a két testvér anyját. A találkozás során a hölgyek mutogatni kezdték ékszereiket és a gyermekek anyját megkérdezték: „A te ékszereid hol vannak?”, ő így válaszolt: „Gyertek megmutatom.” Ezzel kivezette vendégeit a kertbe, ahol a két gyermek gondtalanul játszott. „Íme: ezek az én ékszereim! Ezek az én kincseim!” Valahogy mi is így vagyunk az élet kenyerével, az Oltáriszentség a mi legnagyobb kincsünk! Egyedül nem vagyunk képesek szembenézni a nehézségekkel, de az Oltáriszentségre tekintve erő és lelkesedés születik újra és újra a szívünkben. Találóan fogalmaz Juhász Gyula: „A szél kihívására a fa gyökereivel válaszol.” A keresztény ember életének a gyökere Krisztus. Krisztusban, vele és általa semmi sincs elveszve, tőle van öröm, erő, béke, lelkesedés és életkedv. Jézus mondja: „Aki hisz bennem, annak örök élete van.”
Csíki Szabolcs segédlelkész
