2019. május 6., hétfő

0
835

EVANGÉLIUM

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.
Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.
Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.”
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”
„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
(Jn 6,22-29)

Jézus Krisztus tudta, hogy mi a legnagyobb baja az embernek: igazi táplálékra van szüksége. Ezért odáig ment, hogy nem csak ideig-óráig tartó eledelt adott, hanem jelenvalóvá tette magát az oltáriszentségben. Az Ő ingyenes szeretete feltétel nélküli: érzékelhetővé, tapasztalhatóvá vált. Hívlak és kérlek, a szentáldozás által Jézus-hordozóként éld meg életed. Így a kimeríthetetlen ajándék birtokosa leszel.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS