2019. április 23., kedd

0
219

EVANGÉLIUM

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál.
Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.
Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis Mester.
„Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához, Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
(Jn 20,11-18)

Az élet lehetőség, ezt tapasztalta meg Mária Magdolna is. Az evangélium szerint „Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.” Bánkódott, szomorkodott, sőt sírt is, mert volt valaki, aki hitt benne, a jóságában, aki lehetőséggel ajándékozta meg! És ez a valaki most eltűnt. Az élet elveszettségében a Feltámadott jelenik meg, ismét bátorít, sőt küldetésben részesíti a sírdogálót: „Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik!” Ez a csupa szív nő rohan és a küldetésnek eleget téve hangosan mondja: „Láttam az Urat.” Te is láthatod, merd engedni a látás lehetőségét!

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here