2019. április 17., szerda

0
407

EVANGÉLIUM

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
(Mt 26,14-25)

Az örömhír arról tanúskodik, hogy Jézus készül elhagyni a világot, de ott van a gonosz tett is, az árulás … a párbeszéd az Atya iránti engedelmesség jegyében zajlik. Kétségtelen, hogy az út csak előre járható, „tekintet nélkül”. Küszöbén állunk a szent három napnak, jó lenne már ma elcsendesedni, teret adni az események jelentőségének. Imában álljak Jézus mellé, akit elárulnak, megtagadnak, megostoroznak, megcsúfolnak és végül keresztre szegeznek. Ő „tekintet nélkül” kitart!

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS