2019. április 12., péntek

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jó cselekedetért akartok megkövezni engem?”
A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jó cselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: »Káromkodol!« – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből.
Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban. (Jn 10,31-42)

A mai örömhír két élethelyzetet tár fel, először is Jézust vádolják, meg akarják kövezni, óriási feszültség, másrészt van egy jó réteg, akik hisznek Jézusban – nem csak Keresztelő miatt – a tettei, szavai is valami mélyet igazolnak. Ez a készületi idő jó alkalom, hogy szembe nézzek a feszültségeimmel. Mi miatt vagyok feszült? Ki és mi csalogatja elő belőlem? Tudatosíthatom, hogy minden nehézség, feszültség ellenére, van valaki, aki egész biztos megért, mert Ő mindenek felett Úr. A mai nap minden munkájába, tevékenységébe, találkozásába, vagy éppen esélytelenségébe, feszültségébe, kudarcába hívjam be Jézust. Adjak teret az Istennek, mert vele életet élni élet.

Csíki Szabolcs segédlelkész