2019. április 9., kedd

0
388

EVANGÉLIUM

A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”
Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”
Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?”
Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.” De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik.
Végül Jézus azt mondta nekik: „Ha majd felemelitek (a kereszten) az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”
E szavak után sokan hittek Jézusban.
(Jn 8,21-30)

Figyelve az örömhírt, az utolsó mondata talál szíven: „E szavak után sokan hittek Jézusban.” A készület ideje van, érződik a levegőben is, hogy valami új van kibontakozóban. Jézus egy híd az Atya és köztem, merem életem erre a hídra ráirányítani? Ez a Híd közel akarja hozni azokat, akik egymás között ellentétben vannak, meg akarja gyógyítani a sebeket, valami egészen újat akar mutatni … most, ma, épp ebben a percben hol vagyok? Merre tartok? Bárcsak semmit sem tennénk magunktól, az Életadóra hangolódva, milyen jó lenne az Ő akaratát látni és megtartani. Jézus szavai legyenek a sajátunké is: „velem van és nem hagy magamra”.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS