2019. április 8., hétfő

0
393

EVANGÉLIUM

Egy alkalommal Jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz:
„Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
A farizeusok erre azt mondták: „Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod nem érvényes.”
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek,”
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
(Jn 8,12-20)

Egyértelmű, sötétben lenni nem jó, ott nincs élet! A természetet figyelve az a növény, amelyik nem kap elegendő fényt, rohamosan pusztul el. Ha a növény így van ezzel, hát az ember! Létünk vágyik a fényre, a világosra, ami maga az élet. A mai evangélium abban erősít meg, hogy életem sötét pillanataiban sem kell semmitől félnem, mert velem van az, aki magát „világosságnak” nevezi. Így már az ünnep előtt jó tudni, tudatosítani: az élő Isten velünk van!

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS