Párbeszédben a muzulmánokkal, a testvériség jegyében

Ferenc pápa katekézise

0
140
Ferenc pápa köszönti a kihallgatásra gyűlt híveket • Fotó: Vatican Media

Az Isten Országáról szóló jézusi példázatok közül a kovász hasonlatát olvasták fel a szerda délelőtti általános kihallgatáson a Szent Péter téren. Ez a kép adja Ferenc pápa marokkói útjának az értelmezési kulcsát, ahogy ő maga magyarázta el legutóbbi apostoli útjának jelentőségét: a keresztények a kovász szerepét töltsék be a testvériség egyetemes párbeszédében.

Ferenc pápa mindenekelőtt hálás köszönetet mondott VI. Mohammed marokkói királynak a „nagyon testvéri, baráti és közeli fogadtatásért”. A pápa útja a „reménység szolgái két szentjének nyomdokain született: Szent Ferencnek a szultánnál tett látogatása és Szent II. János Pál pápa 1985-ös marokkó útja jegyében”. – írja a Vatican News.

Isten engedte meg a vallások különbözőségét  

Ferenc pápa megmagyarázta, hogy „azért ment el egy muzulmán országba, mert ők Ábrahám ősatyának az örökösei”. „Isten ugyanis, ahogy a középkori skolasztika tanította, megengedő akaratában megengedte ezt a valóságot. Sok vallás létezik, amelyek a kultúrából születnek, de mindig az égre tekintenek és az Istent nézik. Isten azonban azt akarja, hogy testvériség legyen köztünk, és különleges módon a muzulmán testvéreinkkel. Ne ijedjünk meg ettől a különbözőségtől, mert Isten megengedte ezt. Attól viszont ijedjünk csak meg, hogy nem dolgozunk ezen a testvériségen!” – tette hozzá.

„A reménység hordozóiként nekünk hidakat kell építenünk a civilizációk között” – emelte ki a pápa. A marokkói uralkodóval közösen hangsúlyozták a vallások szerepét az emberi méltóság védelmében, a béke és az igazságosság előmozdításában, valamint a teremtett világ védelmében. Közös felhívásban szólaltak fel „a Szent Város, Jeruzsálem érdekében, amely a világörökség része és a békés találkozás színhelye, főként a három egyistenhívő világvallás hívei között”. Külön kiemelte a szentatya a marokkói imámképző szerepét a más vallások iránti tisztelet és az erőszak, továbbá az integralista magatartás elutasítása terén, ami azt hangsúlyozza, hogy mindnyájan testvérek vagyunk és együtt kell dolgoznunk a testvériségért.   

Migránsok helyett migráns személyek

Nagy figyelmet szentelt a pápa a migráns kérdésnek és főként a migránsok személyének. Utalt a múlt évi marrakhesi nemzetközi egyezményre, amely a biztonságos, rendezett és szabályos migrálást rögzíti. A Szentszék is hozzájárult ehhez, amit a pápa a beszédében négy szóval – befogadás, védelem, támogatás és integrálás – fejtett ki.

„Ez nem felülről jövő segélyprogramokat jelent, hanem közös haladásról van szó a négy tevékenység által, hogy városokat és országokat építsünk, nyitottak legyünk a különbözőséggel szemben és tudjuk értékelni azokat az emberi testvériség jegyében” – emelte ki. A pápa pontosította a migráns szó használatát, amely „önmagában nem tetszik neki, hiszen az csak egy híg és illékony jelző a személy főnévvel szemben. A két fogalom összekapcsolását ajánlotta: „beszéljünk migráns személyekről, mert ez így már tisztelettel teljes”.

Nem a számok a fontosak, hanem a kovász ereje 

„A vasárnapot a keresztény közösségnek szenteltük” – folytatta a pápa –, majd felidézte a Rabat környéki katolikus karitász központban tett látogatását, ahol a szerzetesnővérek sok önkéntessel együtt gyermekorvosi szolgálatot végeznek az egész lakosság számára. A rabati székesegyházban  a papsággal, szerzetességgel és a keresztény felekezetek képviselőivel találkozott, ahol a „keresztény közösség számbeli nagyságával szemben, annak evangéliumi jellegzetességéről beszélt a kovász, a só és a mécsfény képében. Ami számít, az a kovász ereje, amely átjárja a tésztát, a só, amely ízesít, a fény, amely mindent megvilágít. Ez pedig nem tőlünk jön, hanem a Szentlélektől, aki bennünket Krisztus tanúivá tesz ott, ahol vagyunk, a párbeszéd és a barátság jegyében, hogy elsősorban egymás közt testvérként éljünk, mert ezt kérte tőlünk Jézus”: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).

Utolsó témaként a pápa a visszaemlékezésében a vasárnap délutáni szentmisére utalt, amelyet a főváros sportcsarnokában tartott.

„Ezrek voltak ott közel 60 országból. Isten népének különleges Epifániája, megnyilvánulása volt ez egy iszlám ország szívében. A tékozló fiú története felragyogtatta számunkra Isten tervének szépségét, aki azt akarja, hogy az összes gyermeke vegyen részt örömében, a megbocsájtás és a kiengesztelődés ünnepében”. Ide azok lépnek be, akik úgy érzik, hogy rászorulnak az Atya irgalmasságára. Csak azok, akik újjászülettek és az Atya ölelésében élnek, érzik magukat egymás testvéreinek és a reménység hordozóinak” – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.       

P. Vértesaljai László

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here