EVANGÉLIUM
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken.
Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.”
Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után). (Jn 4,43-54)
A különlegesre, a láthatóra, a tapasztalhatóra támaszkodunk. Nyilván ez egyfajta felületességről szól. A mai örömhír ebben útmutató: a látható, tapasztalható mögött is van élet. Egyre inkább tapasztalom a saját bőrömön, hogy életemben vannak csodák. Jézus ma is sokat tesz értem, értünk, életünkért, vágyainkért. Az írja az evangélium: „a gyermek már halálán volt”. Ez ránk is oly sokszor igaz: mennyi mindent elveszítünk, hibánk, hozzá nem értés végett, de ekkor is van folyatás! Ő ekkor, ebben az „órában” is gyógyítani akar, most is élettel ajándékoz meg! Látom, észlelem, észreveszem? Ez a látható, tapasztalható mögött történik!
Csíki Szabolcs segédlelkész
