2019. március 29., péntek

EVANGÉLIUM

Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?”
Jézus így válaszolt: „Ez az első: »Halld, Izrael! Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!« A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.”
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni. (Mk 12,28b-34)

Nemrég fogalmaztam meg magamnak: kegyelmi időszakot élünk, egyrészt nemsokára az élő Péter jön hozzánk, másrészt jövőre Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lesz. Kétségtelen, az Isten velünk van! A mélység, az élet időszaka ez. A mai evangélium ebben akar elmélyíteni: „Szeresd Uradat, Istenedet…” – ez kellene, hogy életünk főprogramja legyen. Ha erre tudok figyelni, akkor ebben a szeretetben megerősödhetek, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen, még az én életemben sem. Ha komolyan venném az Isten szeretetét, hogy Ő legyen a legfontosabb az életemben, akkor fel tudnám adni annak útját, hogy mindent én határozzak meg, hogy hol, hogyan és mi történjen életemben és környezetemben. A felebaráti szeretet ennek folytatása… minden azon múlik Isten tényleg a szívemben van-e! Ő a legfontosabb?

Csíki Szabolcs segédlelkész