A művész célja, hogy megtalálja belső, lelki útját

Vdovkina Anastasia kiállítása

0
469
Fotók: Bodó Márta

Vdovkina Anastasia 1993-tól foglalkozik a tűzzománc technikával édesapja, Vdovkin Nikolai tűzzománcművész irányításával. Anastasia a Kaukázus lábánal elterülő, gyógyvízforrásairól ismert jeleznovodszki művészeti és dizájn főiskolán tanult. Alkotásait most Kolozsváron állították ki.

A kolozsvári Szentegyház utcai Ars Sacra Claudiopolitana Galéria márciusban kiállító művésze Vdovkina Anastasia moszkvai születésű, közel 14 éve Kolozsváron elő tűzzománcművész. Tűzképek című tárlatát március 12-én nyitotta meg Veres Stelian plébánoshelyettes és Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője. A kiállítás kurátora Nagy Emőke muzeológus. Számos kiállításon és szimpóziumon vett részt Oroszországban, Németországban, Indiában, Svájcban, Ausztriában, Magyarországon. 2003-ban és 2004-ben elnyerte a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep nagydíját, 2010-ben pedig a szentpétervári nemzetközi tűzzománc biennálé első díját hozta el.

Veres Stelian plébánoshelyettes a művész Istentől kapott talentumáról beszélt, és arról, hogy szívének egy darabkáját állította ki, lelkületét mutatta meg tárgyak formájában. Karácsonyi Zsolt A szentség váratlan pillantása címet adta felolvasott méltatásának.

Színest üvegport szitálva

A kiállított tűzzománcok többféle utat képviselnek, amelyeket egymástól is el lehet különíteni: az ikonfestészetet, az eurázsiai népek természetközeli világképét és a vele járó üzenetet, a transzcendencia-igény tárgyi, művészi ábrázolását. És ez az a pont, amikor a művész tárgytöredékekből művészeti alkotást hoz létre a különböző földi elemek kombinálásával: a kiválasztott réz-, illetve vas-, fémlemezre ecsettel, fújással, szitálással felvitt színes üvegpor a tűzben/kemencében ráég. Ég, „ég-ben” van, és itt már isteni transzcendenciáról beszélhetünk. Így készült a Sámán sorozat, a Fehér-tenger-sorozat, a számos sámánmaszk, a totemállat-oszlopok (az észak-amerikai indiánok művészetére utal ezzel), a bárkák, hajók, csónakok sorozata. Az eurázsiai népek sámántárgyai, a dobok és hajók, csónakok és evezők, a segítő állatok, halak, madarak, hüllők, szarvasok, medvék és lovak, mind-mind felkerülnek a művész lemezeire. Tárgyi múltunk emlékeit beemeli a mába, a mostba, megalkotja mindazt a szépet és jót, amit a művész a maga igazságkeresésében meg is talál, amit átad, megosztva tudását, velünk, a kíváncsi nézővel.

Vdovkina Anastasia a megnyitón nem önmagáról beszélt: bevezette a nézőket a tűzzománc-készítés világába. Ott helyben, a megnyitón, elkészített egyet a legegyszerűbb technikával: a magával hozott kis kemencében a lemezre festett zománcport kiégette, 830–900 fokon, amire – kihűlés után – egy újabb szín került, majd egy harmadik színnel is megismételte ugyanazt a műveletet, amíg az „kész” lett. Egy ilyen lemez akár 30 réteget is „kibír”, több színnel többféle árnyalatot lehet kihozni.

Pontos vonalvezetés, monumentális mondanivaló

A tűzben formálódó lemezek lágy ívének sokaságából, ezek összekombinálásából alakul ki maga a mű, amelyek a művész által készített fakeretben, -dobozban kapnak végső formát. Így született a Fehér-tenger hajós sorozat: a vágott lemezeket egymás mellé, fölé teszi, széleit kilyukasztja, majd kender- vagy bőrspárgával összefűzi, összeköti. A hideg, kemény fémet a melegebb, lágy, rostos szállal nagyvonalúan összefogja, eszmei mondanivalójára a monumentalitás jellemző. Meg kell hagyni, a művész ezeket a különböző anyagokat mesterien tudja egymással kombinálni.

Ikonjai az orosz ortodox egyházra oly jellemző szigorú szabályok, előírások alapján készülnek. A Megváltót, a Szent Szüzet és szenteket ábrázoló képek közül a Krisztus sírba tétele mutatja azt a pontos vonalvezetést, amivel a művész rendelkezik. Rajztudása kifinomult, a vonal hangsúlyoz, vezet, utat mutat, a vonalak közrefogják, -zárják azt a teret, amibe a színes zománcporok kerülnek, – fehérek, sárgák, narancssárgák, kékek, barnák – és ezek a hideg-meleg árnyalatok teszik oly változatossá a felületet.

Művészete, művész-életútja a profánból a szakrális térbe vagy fordítva, a szakrálisból a profánba vezet? Vajon ez mennyire fontos számára? Vajon nem az a művész célja, a mi célunk is, hogy megtaláljuk igazságunk, szabadságunk belső, lelki útját? Bármilyen eszközzel…

Forró Ágnes

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here