EVANGÉLIUM
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt.
Felkiáltott: »Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.« »Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl.
Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.« »Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is idejussanak a gyötrelmek helyére.«
Ábrahám ezt felelte: »Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.« Ám az erősködött: »Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.«
Ő azonban így felelt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«” (Lk 16,19-31)
A mai evangélium a valóságról beszél, arról amiben élünk, két ellentétes élethelyzettel példázva: a gazdag, aki jómódban dőzsöl, és a szegény, aki még a morzsákat sem kaphatja meg, amelyeket a gazdagok az asztalról ledobnak. Az örömhír kapcsán önkéntelenül is Ferenc pápa jut eszembe, aki egy kilépő egyházról beszél. A kényelembe bezárkózva az igazi életet nem tapasztalhatom meg, de ha onnan ki merek lépni, akkor látom, hogy a gazdag ajtaja előtt ki fekszik, és benne felismerhetem Jézust. A lépés sokszor nem könnyű, de csak ebben és csak így van életbőségben részem. Ma valaki számára ajándék, életadó is lehetsz! Adja Isten, hogy este a visszapillantáskor hála legyen benned, amiért ajándékozóvá tudtál válni.
Csíki Szabolcs segédlelkész
