Jézus megkísértése

Nagyböjt első vasárnapja

0
358
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus a Szentlélektől eltelve otthagyta a Jordánt, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor megszólította a sátán: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok – mondta –, mert hisz én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!”
Miután a sátán ezekkel a kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.
(Lk 4,1-13)

A kísértés tabutéma. Talán egy lelkivezetővel megosztjuk, de gyakran mi magunk sem vagyunk mindig tisztában azzal, mi is ez. Az újszövetségi görög szöveg a „kísértés” helyett a szinte konyhanyelvi „próba” szót használja.

Régen volt egy kifejezés: „hétpróbás jezsuita”. Egy fiatal jezsuitának a rendi képzés végéig hét próbatételnek kellett megfelelni. A lényeg nem feltétlenül a siker, hanem, hogy a fiatal hol találta meg a szeretetet, ami táplálja az emberekkel és az Istennel való kapcsolatában.

A hét próba során a jezsuiták megtanulták, hogy valójában helyzetek vannak, melyek „megkísérthetik” őket, de a próbák bennük történnek. Minden próba egy kapcsolat működését veszi célba.

Ha így olvassuk a mai evangéliumot, és így helyezzük tágabb összefüggésbe, akkor látható, hogy ez a kísértés, ez a próba is Jézus küldetésének a része.

Ez előtt történik Jézus alámerülése a Jordánban, megnyílik az ég, leszáll a Lélek, megszólal az Atya: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”. Ezután Jézus megkezdi küldetését Galileában.

Jézus életében ez a magányban, a pusztában való „megkísértés” volt a belső próba. Ezután jöttek a külső próbák. Elég a kenyérszaporításra gondolni, a tanítványok bizalmatlanságára, a vitákra, amik kikezdhették Jézus kapcsolatát az Atyával. Jézus a belső próbában és a küldetése során végig kitartott az Atyával való kapcsolatában. Képes volt végigmenni a keresztúton. Tudta, kiben bízzon. Jézus Atyja iránti feltétlen bizalma nem a semmiből jön. Ne legyenek illúzióink, hogy Jézus bizalma valami fogcsikorgatós áhítat és ökölbe szorított erőlködés volt. A kapcsolat az Atya kezdeményezéséből ered. Jézusnak van tapasztalata arról, hogy az Atya megszólítja őt: „szeretett fiam”.

Addig nem tudunk igazán megfelelni semmilyen próbának, amíg nincs élő tapasztalatunk a szerető jóságról, elfogadásról, arról, hogy megbíznak bennünk és ránk bíznak valamit. A szeretet hármas parancsa („Szeresd Uradat, Istenedet …; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” vö. Lk 10,27) azt jelenti, hogy Isten megbízik bennünk, és ránk bízza az életet, amiben ő is jelen van. Egy ilyen ajándék adhat támaszt a próba idején: hogy tudjuk, hogy valaki szeret minket. Ha kinyitjuk a szemünket: láthatjuk, hogy sok helyről érkezhet Isten szeretete.

A mai örömhír, hogy Isten önmagát is beleengedi a próbába. Legyen számunkra útmutató ez a történet, hogy egy próbatételt nem a magunk erejéből, hanem a szeretet kapcsolataink erejéből válaszoljunk meg!

Horváth Ferenc SJ

Megjelent a Vasárnap március 10-i számában.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here