2019. március 1., péntek

0
406

EVANGÉLIUM
Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket.
Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz, és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni.
Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk őt.”
Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban kezdetben, a teremtéskor férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!”
Tanítványai otthon ismét megkérdezték őt erről. Ezt válaszolta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el.”
 (Mk 10,1-12)

Akárhogyan nem leszünk boldogok. Életünk döntései rajtunk múlnak. Ha a házasságkötés igenje egy jó döntés, ha élő igenné válik, akkor gazdag dinamikát ad a jelennek, esetleges mélyponton pedig hat a jövő felé.
A farizeusok próbára akarják tenni Jézust, ám Ő úgy beszél a házasságról mint a világ legszebb dolgáról. A hallgatóságot az egységbe vonja be. Véletlenül senki sem lesz boldog, véletlenül senkinek sem lesz jó házassága, úgy ahogy a papságom sem lesz csak úgy, véletlenül jó. Azért tenni kell, azt művelni kell. Ma mit teszek életem egységéért, akár házasságban, akár cölibátusban élőként?

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS