2019. február 20., szerda

0
1003

EVANGÉLIUM
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!”
(Mk 8,22-26)

Zavaros élethelyzetben szoktuk mondani: jó lenne tisztán látni! Sokunknak vágya, hogy életünk döntései közepette megadódjon a világos eligazodás. Egy biztos: ez akkor következik be, ha bízni tudunk és akarunk Benne. A jó törekvéseinket egészen biztos megáldja Isten. A boldog Isten nem akarhat boldogtalan embert. Világos létünk akkor lesz igazán odaadó és ragyogó, ha hozzá fordulók leszünk, mert nekünk lelki emberekké kell válni, hogy másokat is látó emberekké formáljunk. A szentatyát várva még aktuálisabb: látni a lényeget, az utat, a célt, hogy előrelépés legyen a nemzetiségi, társadalmi, politikai problémák békés rendezésében. Kérjük az Urat, hogy a történelem e szakaszában rólunk is elmondhassák az evangélium szavait: „tisztán kezdett látni”.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS