Boldogok…

Évközi 6. vasárnap

0
1490
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tiruszi és szidoni tengermellékről.
Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj, nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
(Lk 6,17.20-26)

Szent Lukács a boldogságmondások leírásakor szembeállítja a földi életet a mennyei élettel. Boldognak mondja azokat, akik nagyra értékelik Isten országának a javait, viszont jajt mond azokra, akiknek minden törekvése az evilági javak megszerzésére irányul.

A nyolc boldogság nem vigasztalás akar lenni, hanem felszólítás. Boldogságról beszél, de ennek van mértéke: a lélek függetlensége, a szív szabadsága, az igazság vágya és segítés öröme.

Boldogok a szegények

Biztos az embernek anyagi szükségletei is vannak. Jézus tudja ezt és gyógyítja a betegeket, de nem ez a küldetése. Küldetése, hogy felszólítson a lelki szegénységre. Mi is a lelki szegénység? Függetlenség. Jézus mondja: „Ahol a kincsed, ott a szíved.” A hatalmas Gullivert a kis törpék apró szálakkal a földhöz kötötték. Így jár az is, aki csak az anyagiakkal törődik, sem ideje, sem érzéke nem marad a lelkiek iránt. Mi a lelki szegénység? Szabadság. Szent Pál apostol mondja: „Tudok bővelkedni, de tudok szűkölködni.” Ebből születik a nagy bizalom: Isten nem hagy el, mert gondviselő Atyám. Az ilyen embert nem lehet megfélemlíteni, sem megvesztegetni. Végül ebből a lelki szegénységből fakad a szeretet is.

Boldogok a szomorúak

Sokan azt gondolják, hogy Jézus itt a gyöngék és szerencsétlenek oldalára áll, hiszen maga is elszegényedett családból származott. Nem erről van szó. Mások azt mondják, itt Jézus szívének nagy szeretete nyilatkozik meg. Azokhoz szól, akik legjobban rászorulnak a szeretetre. Valóban ő mondotta: „Jöjjetek hozzám, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek.” Ez igaz, de nem a végső felelet. Arról van szó, hogy boldogok, akik még tudnak szomorkodni a világ romlásán, az emberek elesettségén és önmaguk gyengeségén. Boldogok, akik meg tudják bánni bűneiket, mert szívük nem keményedett meg. A világ nem hiszi, hogy a bűn Isten megbántása, ezért nem is szomorkodik miatta. Mária Magdolna vétkezett, de Jézus lábait könnyeivel öntözte. Jézus ajkáról hallhatta a vigasztalást: „Bocsánatot nyertek bűneid.” Szent Péter is vétkezett, de keservesen megsiratta, ezért hallhatta Jézus válaszát: „Legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat.”

Boldogok, akik éheznek

Előbb a lelki szegénységről volt szó, itt pedig a lelki éhségről. Jézus azokról beszél, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Az igazság itt az Isten országát jelenti, ami ebben a világban van, de nem e világból való. Az emberek éheznek a gyönyör, a kitüntetés, az érvényesülés után. Ez a földi ország. Jézus hívei éheznek a magasabb rendű értékek után, hogy erősebb legyen a hitük, szilárdabb a reményük és tökéletesebb a szeretetük. Az e világ embere azt gondolja, hogy ez a világ az egyetlen, s azért boldogok. Jézus hívei nem azért boldogok, mintha a szegénység és szomorúság boldogság volna, hanem azért, mert ezen túl egy másik világot is tapasztalnak. Tudják, hogy ez a világ nem olyan biztos, mint ahogy mondják.

A tanítás lényege: nem azért boldogok, mert apostolok, hanem mert vállalják Krisztus sorsát a földön, hogy egykor a mennyben is részese lehessenek boldogságának.

Timár Sándor P. Asztrik OFM

Megjelent a Vasárnap február 17-ei számában.