EVANGÉLIUM
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mk 4,21-25)
Aki életét a szeretetre alapozza, az dönt a legjobban. Igazán kiteljesedett csak így lehet az emberi élet. Az ajándékba kapott élet-fényt a „lámpatartóra” kell tenni. Sokszor öltöztetjük fel mondandónkat s életstílusunkat az „alázat” ruhájával, s közbe semmi közünk ahhoz: „nem kell feltűnni, nem kell annyit akarni, jobb csendben lenni”. A mai evangélium pont ebbe hasít bele: lépj ki a megszokottból, világíts életed fényével, akarj minél szebbet – ne magadnak, másoknak, a hozzád tartozóknak. Életadó szavakra van szükség, könyörtelen világunkba üveges tekintetek vannak, melyek a fényt sóvárogják, kérik és vágyódnak rá! Nagy álmok megvalósítói kell legyünk!
Életed lámpa fényét mire teszed?
Az útravaló adva van!
Csíki Szabolcs segédlelkész
