2019. január 28., hétfő

0
450

EVANGÉLIUM
Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”
Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát.
Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
(Mk 3,22-30)

Kibírhatatlan szédülettel bélyegezzük egymást. Megtorpanás nélkül képesek vagyunk nem csak ujjal mutogatni, hanem hangoskodva, lavinaerővel a mélybe taszítani az Isten-képmást.
Fájdalmas, amikor megoszlást lehet tapasztalni.
Túl az emberi gyengeségen az akkori farizeusok Jézust az ördög cimborájának nevezik. Nevezgetik ma is az egyházat, a keresztény értékeket őrző embert is, de ez mit számít ahhoz képest, hogy kihez tartozunk. Ha rá építjük az életet, nincs az a híresztelés, kibeszélés, válság, ami összeomlásba és megsemmisítésbe kergetne bárkit is.

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS