2019. január 26., szombat

0
480

EVANGÉLIUM
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldetek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”
(Lk 10,1-9)

Ahová menni szándékozik oda küld, engem, téged s világszerte sokakat. Ez a gondolata ragadott meg a mai evangéliumnak. Értem, tudom, hogy az Úr szándéka szerint kell előre haladnunk. A példa ez: menjetek. Mert bár népünk fogy, mégis az aratnivaló sok.
A kevésben gyakran tapasztalom, az emberek vágynak az igaz lelkületre, az épülő és tápláló jó szóra. S ha ezt teszem isteni dolgok történnek, emberi sebek gyógyulnak s az élet élhetőbbé válik. Világos, kérnem kell a kegyelmet, hogy igazibb áldáshordozóként legyek továbbra is jelen, hogy emelt fővel menjek, mert végső soron Ő küld, ez az Ő kalandja. 

Csíki Szabolcs segédlelkész  

MEGOSZTÁS