Emlékezzünk!

Székelyudvarhely Pro Urbe díjat ítélt meg Kovács Sándornak

0
1664
• Fotók: Lőrincz Csaba


Négy személyt, dr. Váradi István orvost, Lőrincz György írót, Deák Imre matematikatanárt és a néhai Kovács Sándor kolozsvári főesperest tüntették ki szerdán Pro Urbe díjjal Székelyudvarhelyen. Az alábbiakban közreadjuk Kovács Sándor főesperesről írott méltatást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy én mondhatom el a laudációt Ft. Kovács Sándor főesperes úrról, ugyanakkor szomorú a lelkem, mert post mortem díjként tudjuk csak átadni a kitüntetést halálának egyéves évfordulóján.

Székelyudvarhely minden közösségéért hűségesen dolgozó szolga, elveiben töretlen katolikus pap és emberformáló fundamentum, méltán érdemli meg az elismerés szavait. Mindvégig fáradhatatlan lendülettel és hittel tevékenykedett azért a közösségért ahová a főpásztora küldte.

Én magam még gyerekként ismerkedtem meg a főesperes úrral, amikor kisdiákként kerestem fel és vallottam be neki, hogy úgy érzem a jó Isten papi hivatással áldott meg, és kértem ebben az ő támogatását. Attól a pillanattól kezdve mindvégig figyelemmel kísérte és követte pályafutásomat. Kezdő caritasosként hetente hívott magához és patrónusként minden eszközzel támogatta munkánkat.

Ezt a kitüntetett figyelmet minden híve elmondhatta magáról, mert akivel megismerkedett, azt évek múlva is néven tudta szólítani és volt legalább egy emléke, története róla.

Kovács Sándor életpályáját a sokrétűség, a dinamizmus, a pontosságra és tökéletességre való törekvés jellemzi. A következőkben e színes életpálya néhány főbb állomását szeretném ismertetni:

  • 1948. április 25-én született Kovács Sándor és Szakács Erzsébet földműves szülők gyerekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában, Székelykálban végezte (1955–1962), míg a középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumban (1962–1966) folytatta.
  • Papi hivatását felismerve beiratkozott a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolára.
  • 1972. április 9-én szentelte pappá Isten szolgája Márton Áron püspök. Papi jelmondatául Lukács evangéliumából választott egy mondatot: „Magasztalja lelkem az Urat!” (Lk 1,46).
  • 1984-ben kapott kinevezést a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániára. 1987-től 2007-ig a székelyudvarhelyi kerület főespereseként is dolgozott.

Huszonhárom évnyi szolgálat. Történelmi távlatokban nem sok idő, de ez neki elég volt ahhoz, hogy lelkünkben kitörölhetetlen nyomokat hagyjon, és ez által örökre emlékezzünk a főpapra, az építőre, a közösség szervezőre. Nagysága és érdemei Székelyudvarhely számára felbecsülhetetlenek.

A kommunizmus legnehezebb időszakában került Udvarhelyre és rögtön elkezdi az építkezést, renoválást. Kiváló diplomáciai érzékének köszönhetően mindig megtalálta a hangot az aktuális városvezetéssel. Ennek köszönhetően hívei biztonságosan vehettek részt az egyházi, plébániai életben.

Karizmatikus személye tekintélyt követelt. ’89-ben a tüntetések közepette a „Néptanács” erkélyére lépett és a felbőszült tömeg nem sokkal később már imádkozott.

Fáradtságot nem ismerve mindent megtett híveiért, egyházáért, Udvarhelyért. Az államosított egyházi ingatlanokat visszaigényelte és elkezdte azokat tartalommal megtölteni, felújítani. Így jöhettek városunkba a Mallersdorfi Ferences Nővérek, elindította a katolikus osztályt a Tamási Áron Gimnáziumban és az egészségügyi asszisztensképzőben.

Építő pap, mert hívei lelkivilágának megszilárdításáért a Bethlen-negyedben kezdeményezésére új plébánia alakul, majd Lisieux-i Kis Szent Terézről elnevezett plébániatemplomot emel. Következő lépésként a szombatfalvi Szent György-plébánia önállóvá vált 365 év után. Boldogfalvának templomot álmod, valamint a közösségi programok számára teret ad a Márton Áron Ifjúsági Ház létrehozásával. A szociális tevékenységek számára helyet ad a Papkertben a Kolpingnak, a Pastor Bonus Papi Otthonnak és a Caritas programjainak.

Jövőbe látó emberként mindig azon volt, hogy valami újat, szebbet, jobbat hozzon létre, és másokat is arra motivált, hogy kezdeményezzenek, lépjenek, tervezzenek.

Udvarhelyről elkerülve sem feledkezett meg rólunk és szeretett városáról: havonta keresték meg betegek, betegeket kísérők, kiken eligazítással vagy szállással segített. Kiemelten figyelt, hogy az udvarhelyi diákok bentlakást, s ha szükséges, segítséget kapjanak az egyetemi városban.

Neve nem csak Székelyudvarhelyen, a Gyulafehérvári egyházmegyében hangzott ismerősen, hanem a határokon túl is. 2014-ben megkapta a Magyar Érdemrend tiszti keresztje kitüntetést az erdélyi katolikus közösség lelki életének gondozása, valamint az erdélyi magyarok nemzettudatának ápolása érdekében végzett munkájának elismeréseként.

Méltatása után már csak egy feladatom maradt: köszönetet mondani mindannyiunk nevében a jó Istennek, hogy őt megadta nekünk, és útjait ide Székelyudvarhelyre vezérelte. Munkásságának eredményeképpen személye örökre Székelyudvarhely történelmének része lesz és azzal, hogy végső nyughelyéül Szent Miklós-hegyét választotta, jelét adta szeretetének, ragaszkodásának városunkhoz. Ez pedig arra kötelez minket, hogy emlékezzünk.

Az örök világosság fényeskedjék neki!

Sinka Arnold
önkormányzati képviselő


Székelyudvarhely, 2018. december 19.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here