Tékozló fiú és jobb lator

0
1132

Istennek mindennel célja van, akkor is, ha emberi ésszel nem tudjuk felmérni az ő akaratát. Függetlenül attól, hogy tudja vagy nem, az ember Krisztushoz fog jutni – ez is elhangzott pénteken, november 10-én este, amikor a gyergyószentmiklósi Szent István-templomot megtöltötték az érdeklődők. Dr. Csókay András idegsebész tanúságtételére voltak kíváncsiak.

A Belső iránytű előadás-sorozatnak múltja és rangja van, az emberek tudják, a meghívottak és témák szívükhöz szólnak, így nem ritkaság, hogy a plébánia legnagyobb termében sem férnek el az érdeklődők, ki kell nyitni a templomot. A templomot Keresztes Zoltán plébános, a szíveket az idegsebész nyitogatta, saját élettörténetét osztva meg. Tapasztalatból mondta el: lehet töprengeni, ésszel felérni a valóságot, de „a szívnek a válasza sokkal egyszerűbbé teszi az életet. A tudatosság útján érdemes járni nekünk, keresztényeknek.”

A tékozló fiútól a jobb lator alázatáig, ezt a címet viselte életelőadása. A gyermekkora tiszta hitét félretevő fiatal a földi örömöktől remélte a boldogságát. Diákkori szerelemből lett házasság, amely kereknek tűnt egy ideig. A hűtlenség, a szakmai beképzeltség végül mélyre vitte az idegsebészt. „Megérkeztem a saját magam által épített disznóólba. De a tékozló fiú egy idő után rájön: rossz a disznók között lenni” – emlékszik vissza. Visszatért az „atyai házba”, bevallva: „a megbocsátás, visszafogadás térdre kényszeríti az embert”.

Ez a megerősödött hit és számos istenélmény kellett ahhoz, hogy kimondhassa: nem tragédia, dráma történt a családjában. Tízéves gyereke éppen születésnapján fulladt bele az udvaron lévő medencébe. Krisztussal ez drámává változott, a katarzis után felemelkedés következhetett, amikor egy látomásban Marci fia azt mondta neki: nyugodj meg apu, Jézus karjaiba hullottam, nem a medencébe. Jobb, alázatosabb ember és jobb orvos vált Csókay Andrásból. Minden nap munkahelyén imádsággal kezd, rengeteget gyakorol elhunytak agyán végezve kockázatos műtéteket. A boncolóban egy mondat hirdeti: „Ez az a hely, ahol a halál örvendve siet az élet segítségére.” Kevesen követik példáját, mert „Európa nem akar tudomást venni a halálról. Nem tudja elviselni a tudomány a tanúságtételt.”

Tán ezért is jár Afrikába. A missziós feladatot Međugorjeben és Csíksomlyón kapta, pár nappal a gyergyói előadás előtt Nigériából tért haza. Ott gyógyít, ahol alig van orvos, ahol kórházi körülmények szinte nem is léteznek, a betegségek elhanyagoltak, és az embereknek nincs pénzük az ellátás megfizetésére. Ezzel szemben ott kereszt van a falon, rózsafüzért mondanak műtét közben, és tudomást vesznek életről, halálról.

A gyergyószentmiklósi előadásra felesége is elkísérte. Altay Daniella, mint az ember alapvető tulajdonságáról beszélt a hűségről, türelemről, a próbák kiállásáról és az Istenbe vetett hit öröméről. Csókay társa a misszióban, amely az élet mindennapjaiban és Afrikában egyaránt zajlik. Az életeket mentő munkához köszönettel fogadták a jelenlévők  adakozását. Összesen 3270 lej gyűlt össze egészségügyi ellátásra szoruló afrikaiak javára.

Kép és szöveg: Balázs Katalin

MEGOSZTÁS