Egyházmegyei ministránstalálkozót szerveztek Margittán

0
698

Az idén – szeptember 29-én – kilencedik alkalommal került megrendezésre a nagyváradi egyházmegye ministránsainak találkozója. A helyszín – immár harmadik alkalommal – Margitta volt, így a nagyváradi római katolikus püspökség mellett a szervezés jó része a helyi, Tóth Attila-Levente plébános és Husztig Róbert segédlelkész által vezetett plébániára hárult. Az Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája (Mt 10, 44) mottóval megszervezett programra az egyházmegye több mint 25 településéről érkeztek oltárszolgálatot vállaló gyerekek és fiatalok, plébánosaik, hitoktatóik kíséretében.

Az újonnan a városba került lelkipásztoroknak az alig egy hónappal korábbi költözés sem szegte kedvét, hogy a korábbi évektől eltérő programsort dolgozzanak ki a mostani találkozóra. Úgy ítélték meg, hogy a gyermekeket olyan módon vihetik közelebb a mottóban is jelzett egyházi szolgálathoz, ha annak minél több területét megmutatják a rendezvény keretében. Az érkezés utáni közös játékot, énektanulást, szentmisét és ebédet követően 14 féle műhely kezdte meg tevékenységét, amelyeket előre meghatározott rend szerint látogathattak a résztvevők. Az amúgy is komoly logisztikai megoldásokat kérő szervezést jóval megnehezítette az erősen szelesre fordult időjárás, így az eredetileg a sportpályára tervezett programhoz új, fedett helyszínt kellett választani. Ilyen módon – és a tulajdonos nagylelkű felajánlásának köszönhetően – került az egész program a szabadságolás miatt éppen zárva tartó Margaréta vendéglő fedett belső és külső tereibe.

A szervezők és kiállítók leleményességét dicséri, hogy a rendelkezésre álló terekben minden műhely megtalálta helyét és ötletes foglalkozásokkal várta fiatal látogatóit. A bemutatkozó közösségek egyik fele (a Rózsafüzér Társulat, a Nőszövetség, a Caritas Catolica, a Mária Légió, a taizéi lelkiség követői, a családosok közössége) a helyi plébániáról, a másik része (a Mária Rádió, az egyházi média felelőse, az Élet Kenyere Közösség tagjai, a vincés és lazarista szerzetesek, a Háló Egyesület, a Cserkészekszövetség képviselői és a ministránsok egyházmegyei felelőse) pedig az egyházmegye központjából érkezett.

A Házas Hétvége Mozgalomhoz tartozó négy család egyidejűleg a váradi és a szatmári egyházmegyét is képviselte. A hangulatosan belakott kis terekben minden csoport saját szolgálatáról beszélt a hozzá látogatóknak, és azt kifejező tevékenységekbe igyekezett őket bevonni. A gyerekek így többféle kézműves foglalkozáson vehettek részt, kisfilmet nézhettek, csapatépítő és önismereti játékokat játszhattak, de az írott és digitális média működését is láthatták, rádiófelvételekben szerepelhettek, különféle imamódokkal, szentírási gondolatokkal ismerkedhettek, vagy éppen csigatésztát készíthettek, vérnyomást mérhettek a Caritas alkalmazottainak segítségével. A program külön érdekessége volt, hogy mindebbe – külön csoportba soroltan – a kísérő lelkipásztorok is bekapcsolódtak. A tapasztalatok közös megosztására kiscsoportos beszélgetés nyújtott lehetőséget.

Bár alig érkezett meg külföldi útjáról, Böcskei László megyés püspök is szinte végig jelen volt a margittai rendezvényen. A ministránsok munkáját különös figyelemmel követő főpásztor a szentmisében mondott prédikációjában a ministrálás lényegéről szólt, a főangyal ünnepéhez kapcsolódóan pedig a gyermekeket az „angyali” jóságra, az ettől fűtött szolgálatra buzdította.

A találkozót tartalmas előadás zárta: P. Pantea Tibor ferences szerzetes (Tibor testvér) beszédében érzékletes képekkel szemléltette a jó Istenhez való kapcsolódás és az ő egyházában végzett szolgálat fontosságát. A fiatalok lelkét minden bizonnyal közelről megérintette saját és a vele érkezett rendtársa, P. Nagy Károly (Károly testvér) ministrálással kapcsolatos személyes tanúságtétele. Ilyen módon a kilencedik egyházmegyei ministránstalálkozó közel 250 résztvevője egy nagyon tartalmas nap sok szép élményét vihette magával Margittáról.

Alábbi összeállításunkban a főpásztor, a szervező papok és néhány résztvevő gondolatai olvashatók.

Kikapcsolódás, új kapcsolatok, új tapasztalatok szerzése és a tanulás ideje volt

Böcskei László megyés püspök egy vállalkozó kedvű margittai ministráns, Krisztik Réka kérdéseire fogalmazott válaszokat: „Ez a találkozó jó lehetőség arra, hogy azok, akik ministrálnak, megérezzék milyen fontos szolgálatot látnak el, és hogy mennyire fontosak azokban a közösségekben, ahol vannak. A helyi egyházközösségeken túl az egyházmegye életéhez is hozzátartozik a ministránsok csoportja, akiket meg kell dicsérni és ugyanakkor bátorítani is kell őket, hogy maradjanak hűségesek az Úrhoz és tartsanak ki a szolgálatban. Amikor elkezdtük szervezni a ministránstalálkozókat, kifejezett célunk volt, hogy ne csak a váradi központba, hanem az egyházmegye plébániáira is vigyük el a rendezvényt, s így a hívek, az önkéntesek, az ott működő különböző csoportok is közvetlen tapasztalatokat szerezzenek az élő egyházról. Ez a mai találkozón különösen érződik. Mielőtt elkezdődött a szervezőmunka, kértem az egyházmegyei ifjúsági munkáért felelős Vakon Zsolt püspöki titkár urat, úgy egyeztessen a helyi szervezőkkel, hogy ez a találkozó kicsit másabb legyen, mint a korábbiak.

Örülök, hogy ehhez nagyszerű formát találtak, így új színt, új hangulatot sikerült hozni ebbe a nagyon jól sikerült programba. Külön hálával tartozunk a sok-sok csoportnak és önkéntesnek, akik összehozták ezt a nagyon gazdag választékot és betekintést mutattak igazán jól működő kisközösségek, lelkiségek életébe. Úgy láttam, hogy a ministránsok érdeklődéssel követték a bemutatott tevékenységeket, s így közelebb kerülhettek olyan csoportokhoz, amelyeknek később ők is tagjai lehetnek. Jó az, ha a dolgok így találkoznak. Minden bizonnyal megerősítő, jó tapasztalatokkal távoznak innen a fiatalok. Meg vagyok győződve arról, hogy mindenki látott legalább két-három olyan tevékenységet, amelyikhez közelebb került, de biztos, hogy mindegyik megérintető volt valamilyen szinten. Úgy hiszem, hogy a kikapcsolódás, az új kapcsolatok, új tapasztalatok szerzése és a tanulás ideje volt ez a mai nap. Még egyszer csak köszönet ezért minden szervezőnek és mindazoknak, akik a ministránsok mellett állnak, és bátorítják, segítik őket ezen az úton.”

Találkozás nélkül nincs kapcsolat

„A szervezés során elsődleges szempont volt, hogy fiataljainknak utakat mutassunk és erősítsük bennük a tudatot, hogy jó az élő egyházhoz tartozni. A ministrálás főleg gyermekként, fiatalként vállalt szolgálat, de mi lesz a ministránsból, ha megnő? A legtöbb műhely erre a kérdésre mutatott válaszlehetőségeket. A látott tevékenységek a világiként, szerzetesként, családosként, fiatalként, vagy már idősebb korúként is vállalható szolgálatból mutattak gazdag választékot. Az egyház attól él, hogy Krisztus a központja és benne mi, a tagok – ahogyan Pál apostol is írja (Ef 4, 11) – különböző feladatokat vállalunk.

A találkozó egyik kiemelkedően pozitív tapasztalata az volt, hogy nagyon jó egyszerre lépni és egy cél felé tartani. Sokan az ügy mellé álltak, dolgoztak, támogattak. Láttuk, hogy a gyermekeknek olyan tapasztalási lehetőséget kell nyújtanunk, amely által otthon érzik magukat az egyházban és erősödik a közösségbe vetett bizalmuk is. A visszajelzések azt erősítik, hogy sikerült tüzet csiholni a gyermekek szívébe.

Megtapasztaltuk azt is, hogy ha nem tud minden az előzetes tervek szerint alakulni, a Gondviselés segít a megoldásban. Így volt ez akkor is, amikor a zordabbra fordult időjárás miatt sürgősen új helyszínt kellett találni a programnak, és Bordás Mónika étteremtulajdonos felajánlása nyomán az megmenekült. Ezért különösen hálásak vagyunk.” (Tóth Attila-Levente margittai plébános)

„Találkozás nélkül nincs kapcsolat. Az egyházmegyei szintű találkozó nélkül nem lenne kapcsolat a helyi ministránscsoportok között. Elszigeteltebb lenne az életük, s azt hihetnék, hogy ’a világ addig tart, ameddig a szemük ellát’. A ministránsok kell lássák, hogy – az egyházközségek lelki és kulturális adottságai alapján – egyházmegyei szinten színes ’ministránspaletta’ rajzolódik ki, de a másfajta egyházszolgálati lehetőségekbe való betekintés is igen fontos tapasztalatszerzést jelenthet. A ministránsszolgálat több annál, amit az önmaga magányos szférájába zárkózó ministráns el tud képzelni.

A gyerekek programokon való résztvételével kapcsolatosan az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem. ’Szemantikai higéniaként’ címkézném az elsőt: a fiatalok tisztába tették az oltárszolgálat jelentését: együtt szolgáltak az Úr oltáránál a főpásztorral, papjaikkal és a hívekkel együtt. Aztán ismerkedtek, kapcsolatot ápoltak és elevenen tartották lekesedésüket a szolgálatuk iránt. Jó érzés volt látni, hogy tágra nyílt szemekkel követték mindazt, ami a különböző sátraknál fogadta őket. Úgy érzem, hogy a saját kézzel előállított ajándékokon kívül – amelyek a közös szolgálat eredményei voltak – szép lelki ajándékokat is vihettek haza.” (Husztig Róbert margittai segédlelkész)

A gyöngyökhöz hasonlóan „összefűzve”

„Nekem legjobban a változatosság tetszett. Az érdekesebbnél érdekesebb tevékenységek valósággal lenyűgöztek. Legeslegjobban talán mégis a Mária Rádió műhelye tetszett, mert végre megtudtam, hogy mi történik a kulisszák mögött. Kipróbálhattuk, milyen az, mikor élő adásba kerül az ember, és azt is láttuk, hogyan veszik fel a műsort, miként vágják össze és készítik elő az adást.

A legjobban az érintett meg, hogy új barátokat szereztem, és az is, hogy mindenki segítőkész volt. Minket is segítettek és azt is, hogy egy ilyen remek program létrejöjjön. Ha lehetőség lesz rá, jövőre is részt veszek a ministránstalálkozón.” (Domuta Dániel – Tasnád)

„A találkozón nekem a szerzetesekkel való beszélgetés tetszett a legjobban. A püspök atya prédikációjában pedig nagyon megérintett az, amikor az egységről szólt. Igaz, hogy ha román, szlovák vagy magyar nyelven is beszélünk, ugyanazt a jó Istent dicsérjük és ugyanarra a szép életre kaptunk meghívást tőle.” (Vass Árpád – Tasnád)

„Nagyon megérintettek a találkozón tanult gyönyörű énekek, és ugyanígy a szentmise és a sokféle kézműves tevékenység is. Talán a rózsafüzér-készítés tetszett a legjobban.” (Pál Evelyn – Érszalacs)

„A ferences atya beszéde szólított meg talán a legjobban, és az, hogy nagy összhang volt a különböző programok között: volt szórakoztató és komolyabb is, olyan is, ahol tevékenyen vettünk részt vagy csak figyeltünk. Volt, ami a nagyobbakat fogta meg jobban, de a kicsik sem voltak elfeledve.” (Aszalós Antónia – Mihályfalva)

„Különösen megérintett az az összhang, hogy együtt, megértésben tudtunk együtt dolgozni. A legjobban a taizéi énekek éneklése és a rózsafüzér-fűzés tetszett, de lényegében minden nagyon jó volt: a szentmise, a prédikáció, az énekek és minden játék.” (Pál Anasztázia – Szalacs)

„Jó volt látni azt a sok velem egyidős és nálam fiatalabb vagy idősebb lányt és fiút, akik szeretik és szolgálják Istent. Olyan keveset foglalkozunk manapság a vallással és a hittel, ezért tartom fontosnak az ilyen összejöveteleket. Ilyenkor nem számít a kor és a származási hely, csak az, hogy Jézusban mind egyek vagyunk.

Ahogyan a Háló-műhelynél segítettünk gyöngyökből keresztet készíteni, és cérnára fűztük a gyöngyszemeket, ami összatartja őket, rájöttem, minket is így tart össze a szeretetünk, az Istenbe vetett hitünk és bizalmunk.” (Babota Adrienn – Nagyvárad)

oj/ varad.org

 

MEGOSZTÁS