Maradjatok bennem

Húsvét, 5. vasárnapja

0
487
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM:
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. (Jn 15,1-8)

„Minden ember valaki másért születik” – mondja egy afrikai közmondás. Burkoltan benne rejlik, hogy nem önmagunkért, hanem másért, másokért kell élnünk. Élhetünk egyedül vagy házasságban, csak az önző ember hibázza el életét, mert önmagának él. A mai vasárnap evangéliumában Jézus a következőket mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Tudjuk, ha a szőlővesszőt leválasztják a szőlőtőkéről, nem hoz gyümölcsöt. Elszárad és elégetik. A szőlővesszőknek szükségük van a szőlőtőkére, hiszen mindent abból kapnak. Hiába dolgozunk, munkálkodunk, szervezkedünk, ha nem imádkozunk, és nem kérjük az Úr segítségét, akkor semmi sem sikerül. És beigazolódik Jézus mondása: „Nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5)

Vajon hol van az én helyem a szőlőtőkében? (Krisztusban?) Tudatosítom, hogy az én helyem, Uram, benned van, mint szőlővesszőnek a tőkében. Mert te vagy, aki táplálsz engem! A szőlősgazda le-, illetve megmetszi a szőlővesszőket. A gyümölcstelen, elszáradt, satnya ágakat, amelyeken nem volt termőszem, levágja, hogy ne szívja el a többi erejét. És ez a metszés vagy a visszametszés a nagyobb gyümölcshozam érdekében történik. Ez fájdalmas a szőlővesszőnek, és a metszés helyén nedvet bocsát ki, amint mondani szokták: könnyezik. Valahogy ugyanígy vagyunk sokszor mi is a lelki életutunkon. Nézzük csak meg, milyen fájdalommal tölt el minket, amikor Isten, a szőlősgazdánk metszeget bennünket. Amikor elvág, lemetsz olyan kapcsolatokat és érzelmi szálakat, amelyeket ha nem metsz le rólunk, az életünk a lelkünk kárára mehet. És ez nem kellemes érzés. Úgy, ahogyan a két híres festő életében is megfigyelhetjük ezt: „Bár Henri Matisse csaknem huszonnyolc évvel fiatalabb volt Auguste Renoirnál, a két nagy festő nagyon összebarátkozott, gyakran élvezték egymás társaságát. Reniort élete utolsó évtizedében szobafogságra ítélte az ízületi gyulladás, de a festéssel nem hagyott fel. Matisse naponta látogatta. Egy nap, ahogy figyelte, amint az idős mester műtermében szorgoskodik, s minden ecsetvonásnál emberfeletti kínokat él át, kibukott belőle a kérdés: – Miért festesz még mindig, Auguste, amikor ennyire szenvedsz? – A fájdalom elmúlik, a szépség megmarad – felelte egyszerűen Renoir, s szinte az utolsó napjáig folytatta a munkát.” Néha mi is könnyezünk, sírunk, amikor Isten elvesz tőlünk valamit vagy valakit. Amikor nem adja meg azt, amit kértünk, mert bölcs gondviselése másképpen döntött. Jövő heti útravalóként, ha a héten szőlőt vagy más gyümölcsöt eszem, jusson eszembe, hogy életemnek is gyümölcsöt kell hoznia, ezek pedig a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Gál Hunor

Megjelent a Vasárnap április 29-i számában.

MEGOSZTÁS