Megújult a szatmári Kölcsey-gimnázium épülete

0
2262

A teljes szatmárnémeti közösség számára örömteli eseményre került sor március 14-én. Magyarország Kormánya támogatásával felújították, a munkák befejeztével pedig megáldották az egykori püspöki konviktus épületét, amelyben a Kölcsey Ferenc Főgimnázium működik. A jelenleg is a Szatmári Római Katolikus Püspökség tulajdonában levő épület 1100 fős diákság és százfős tantestület otthona, az iskola a magyar anyanyelvű oktatás egyik fontos otthona Szatmárban. Ezt emelték ki a megszólalók is a tizenegy órától az iskola udvarán kezdődött ünnepségen, méltatva az összefogást és a jó célok melletti kitartást. Így emlékezett Pataki Enikő igazgató: „Az elmúlt nyolc év számunkra az összefogás, az újjáépítés ideje volt. Egyetlen pillanatig sem volt magára hagyatott ebben iskolánk. Mellettünk álltak közösségünk vezetői, a katolikus egyház képviselői, szülők, volt diákok, a szatmári magyarság. Végtelen hálával tartozunk Magyarország Kormányának, akinek segítsége nélkül építő munkánk nem sikerülhetett volna.” Magyarország Kormánya részéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szólalt meg, nemzeti imánk szövegének szerzőjére, Kölcsey Ferencre vezetve hallgatósága figyelmét: „»Hass, alkoss, gyarapíts« – üzeni örök érvénnyel himnuszunk költője, az iskola névadója. Ünnepelni jöttünk, mert egy közösség számára mindig ünnep, ha gyarapodik. És Szatmárnémeti gyarapodik. (…) Ez az iskola mindig is a szatmári magyar nyelvű oktatás egyik meghatározó intézménye volt. Nem csak az itt folyó, magas színvonalú oktató-nevelő munka jogán, vagy mert a magyar diákokat a legnagyobb létszámban befogadó intézmény a megyében, hanem azért is, mert nyitott szellemiségű, értékelvű oktatáspolitikája, más magyar intézmények bölcsőjévé tette.” Schönberger Jenő megyés püspök az ünnepség végén áldotta meg a megújult épületet, kérve a Mindenhatót, hogy legyen az iskola az a székhely, ahol diákok és tanárok az igazság szavai által tanítva a keresztény élet szabályait követik, és ahol a tanító Krisztushoz egész szívvel igyekeznek ragaszkodni.

Kép és szöveg: Józsa János