Hogyan imádkozik és érez egy örmény Erdélyben?

Nyitott szemmel Puskás Attilával

1
1564

Magyarörmény címen hangulatos beszélgetés (valamint szeretetvendégség) részesei lehettek Kolozsváron mindazok, akik december 14-én a Györkös Mányi Albert Emlékházba elmentek. A Nyitott szemmel sorozat keretében Laczkó Vass Róbert világjárt embereket faggat élményeikről. Ezúttal is volt kitekintés a világ örmények lakta részére, egy film erejéig a jelenlevők is láthatták távolról az Ararát hegyét, a különleges örmény motívumokat templomok falán, és hallhattunk szomorú híreket a szíriai örményekről, akik egy része meghalt, másik része menekülni kényszerült lakóhelyéről.

De sokat időztünk a múltban, a sorstragédiák kísérte örmény életérzés megelevenítésénél, és az erdélyi örmények helyzetét, jövőbe tekintő terveit ismerhettük meg. Puskás Attila, a meghívott ugyan csak részben örmény, mint ahogy mára a népcsoporthoz való kötődését vállalók nagyrésze, mégis szerencsésebb sokaknál, mert lehetősége volt első kézből megismerni a hagyományokat, a történelmet, megtanulni a nyelvet, a liturgiát, az énekeket. Ő ugyanis római tanulmányai során két évig az örmény kollégium lakója is volt, járt Szíriában, Aleppóban, és természetesen Örményországban. Ez utóbbiról mondta: ott, a török határ közelében, a mesterséges választóvonal mögül nézni az egykori Ani városára az egész csoportra a hallgatás borult, mindenki megérezte saját magában az ősök érzéseit, mintha csak a génekben hozott örökítőanyag megszólalna a látvány okozta csendben. Szívbe markoló volt, ahogyan a remekül kérdező Laczkó Vass Róbert csodálkozására a magyar örmény identitást ápolni hivatott szövetség alapítója és elnöke az ifjúságot megszólítani hivatott kriptaprojektről  mesélt, ami a múlt emlékeinek ápolásával (is) a jövőbe vezető hidat próbál építeni. És jó volt látni a szép, barna bőrű, hajú, jellegzetes örmény vonásokat őrző fiatalokat a hallgatóság soraiban!

Puskás Attila arról is szólt, bár a nyelv, a tánc, az egyéb sajátosságok sokat koptak, elvesztek az idők során, de az erdélyi magyar örmények étkezése, fogásai, ízei a velük együtt élők számára is emlékezetesek. Az örmények számára a hit az identitás fontos része, nem véletlenül jártak Erdélyben az egyes közösségek egymás búcsúira, s emlékeznek ma is büszkén térítőjükre, Világosító Szent Gergelyre, aki valamikor a 4. század legelején elsőként keresztelte meg népét. Az örmények is Jézus apostolaiig vezetik vissza kereszténységüket, s még az Erdélyben a katolicizmushoz csatlakozott és magyar nyelvűvé vált néprésznek is fontos volt letelepedési központjaiban (Csíkszépvíz, Gyergyószentmiklós, Erzsébetváros, Szamosújvár) saját templomokat építtetni, a saját liturgiát őrizni.

MEGOSZTÁS

1 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Köszönjük szépen, Márta. Mondataidat olvasva párhuzamosan pörgött előttem Attila meséje, Robi kérdései.
    Szerencsés ember az, aki megismerheti őseit!

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here