A szolgáló királyság

Krisztus király ünnepe

0
668
Fotó: pixabay.com

Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. (Mt 25,31-46)

 

A németországi Aachen katedrálisának nyolcszögű kápolnájában egy magas trón látható, mely túlságosan egyszerű alkotás, díszek nélkül, olyannyira, hogy az ember felteheti a kérdést: nem tudtak volna egy kicsit szebbet alkotni? A trón mögött egy oltár van, és aki ezt megközelíti, majd a trónról tekintetét a mennyezetre emeli, a trónnal szemben csodálatos mozaikot vesz észre, amely a végítéletkor visszaérkező Krisztust ábrázolja, úgy, ahogy a mai Krisztus király vasárnapi evangélium beszél róla. A királyi kápolna trónja tehát elsősorban nem az ember-királynak, hanem Krisztusnak van felállítva, aki majd elfoglalja helyét és egészen más megvilágításban mutat rá életünkre, mint ahogy azt mi éljük itt a földön. Három pontban mutatható ki ez:

1. Az aacheni királyi kápolna ábrázolása tudatosan egyszerű építmény, mert nem a díszekkel és cafrangokkal felékesített királyra vár, hanem arra az egyszerű emberre, aki Isten Fia, és aki nem királyi palotában, hanem istállóban született és jászolban feküdt. A ma ünnepelt királyunk, Krisztus Király tehát már a születésével – első érkezésével – feje tetejére állította és állítja ma is a világot, amikor a megalázottak, nyomorultak, szegények sorsát választja. Az evangélium beszámolója szerint második érkezésével újra erre fogja fordítani a hangsúlyt.1. Az aacheni királyi kápolna ábrázolása tudatosan egyszerű építmény, mert nem a díszekkel és cafrangokkal felékesített királyra vár, hanem arra az egyszerű emberre, aki Isten Fia, és aki nem királyi palotában, hanem istállóban született és jászolban feküdt. A ma ünnepelt királyunk, Krisztus Király tehát már a születésével – első érkezésével – feje tetejére állította és állítja ma is a világot, amikor a megalázottak, nyomorultak, szegények sorsát választja. Az evangélium beszámolója szerint második érkezésével újra erre fogja fordítani a hangsúlyt.A kápolna trónja üres, mert még nem jött vissza, még nem következett be a végítélet, de közöttünk van! A Földön járt, majd meghalt és feltámadt. Azóta Szentlelke által jár közöttünk, angyalait szüntelenül küldi, hogy észrevegyük őt ilyenképpen!

2. A trón tehát üres, mert Krisztus olyan király, aki közöttünk jár és velünk él. Megmutatja ezzel azt, hogy egy uralkodó csak annyiban uralkodó, amennyiben úgynevezett alattvalói között van, és nem csak választások idején. Az ítélet már most van. Ki mint él, úgy ítél. Nagyon fontos ezt nem elfelejteni! Ki mint ítél, aszerint ítéli el, ítéli meg önmagát. Az örömhír ebben az, hogy míg itt élünk e földön, változtathatunk. Minden nap újrakezdhetünk, és amikor odakerülünk Isten elé, az lesz a fontos, hogy ne legyen üres a tenyerünk, hanem legyen sok ember, akik felé kitártuk kezünket, és akiket szerettünk.

3. Voltak törekvések hittudósok részéről, hogy enyhíteni kellene a Krisztus Király kifejezést, és valami más szót kellene használni. Az egyház mégsem változtat ezen, mert a királyság lényege a szolgálat, amit Krisztus mutat, és nem a földi uralom. Csak mi itt is elsiklunk a lényeg mellett. Az igazi uralom szolgálat.Krisztus a középpont, ezért kell hozzá igazodnunk, ugyanis az ő érdekei nem változnak. Erre előbb-utóbb mindenki rájön.

Sajgó Balázs

(A szerző gyulafehérvári főegyházmegyei Caritas lelki igazgatója, a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia kisegítő lelkésze, írása a Vasárnap 2017. november 26-i számában jelent meg.)