Hitoktatói továbbképző a célok, gondolatok, reflexiók tükrében (4.)

1
687

A Bolyai Nyári Akadémia keretében Nagyváradon tartott római katolikus hittanári továbbképző a hitoktatás terén nélkülözhetetlen szemléletbeli és módszertani megújulást hirdető folyamat egyik állomásának is tekinthető. A július 9–14. között a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja által Legyen játék a tanulás! címmel szervezett programsor elsődlegesen a gyermekközpontú megközelítésre irányította a résztvevők figyelmét. Az alkalom kapcsán született reflexiókból összeálló sorozatunk második részében Kalamár Mária, illetve Kocsik Zoltán gondolatait ismerhetik meg. (Ozsváth Judit összeállítása.)

 

A módszertani megújulásra feltétlenül szükség van

Minden évben részt vettem a Bolyai Nyári Akadémia hittanári továbbképzőjén, így az ideit sem hagytam ki a sorból. Az öt nap során nagyon változatos programokon vehettünk részt. Lehetőségünk volt újra hallani a Kett-pedagógia alkalmazásáról, de bábkészítésre is volt alkalom. Ellátogattunk a várba, ahol múzeumpedagógiai foglalkozásokon vettünk részt. Ismerkedtünk a drámapedagógia és a pszichodráma elemeivel. Az idei együttlétnek külön színfoltja volt az új tanterv és az új ötödik osztályos tankönyv bemutatása.

Két párhuzamos csoportban zajlottak a programok, és szünetben már érdeklődtünk a másik csoport tagjaitól, hogy mi új vár ránk. A kollégák nagyon aktívak voltak, nagyon sokat nevettünk. Játszva tanultunk nagyon sokat. A program tömör volt, de nem volt fárasztó. Így, a vakáció kezdetén rengeteg új ismeretet szereztünk, jobban megismertük a módszereket, szakkönyveket és didaktikai eszközöket vásároltunk. Az új tanévet lendülettel és új tankönyvvel kezdhetjük, amiért nagyon hálásak vagyunk. Bátorítást kaptunk arra, hogy merjünk új vizekre evezni, és kicsit és nagyot könnyed, játékos módszerekkel tanítsunk, neveljünk. Igen, a módszertani megújulásra feltétlenül szükség van, s ezt nagyban segítette ez a továbbképző. Az sem mellékes, hogy az emlékévben sikerült a Szent László királlyal kapcsolatos ismereteinket gyarapítani és az ő ereklyéje előtt is tiszteleghettünk.

Ez a továbbképző számomra minden évben a találkozást és a töltekezést is jelenti. Az idei program bebizonyította, hogy vannak csodák, vannak olyan szervezők, akiknek fontos a hitoktatás ügye és együtt hegyeket mozgatnak a cél érdekében. Segítse a jó Isten mindazokat, akik ezért a színvonalas nagyváradi együttlétért dolgoztak! Mindannyian tudjuk, kiknek tartozunk köszönettel és hálával. Áldja és védelmezze a Mindenható azt az embert, aki a palota kertjébe szeretetvendégségre hívott, azokat, akik a programokat szervezték, akik azokat megtartották, akik a változatos és egészségesen finom ételeket elkészítették, akik a legszentebb áldozatot bemutatták és azokat, akik – a drámapedagógiai foglalkozásra utalva – „a nyúl hátán menekültek a motoros találkozón”.

Minden tevékenység nagyon „posticumos” volt – ezt csak azok a hitoktatók értik igazán, akik részt vettek a 2017-es BNYÁ-n.

 Kalamár Mária, a csíkszentdomokosi Márton Áron Általános Iskola aligazgató-hittanára

A személyes tapasztalatszerzés biztosított volt

A nagyváradi továbbképző programja lehetőséget adott a szakmai továbbfejlődésre, a hasznos didaktikai módszerek elsajátítására, a lelki töltekezésre, a kikapcsolódásra és a kollegiális és baráti kapcsolatok elmélyítésére. Szerintem rendkívül fontos, hogy a hittanárok az egyetem évei után is találkozzanak.

A szervezők által kidolgozott és felkínált program kerek volt, igyekezett a résztvevők igényeit figyelembe venni. Az idén a kreativitásé volt a főszerep. A tevékenységek és a foglalkozások úgy lettek összeállítva, hogy a hittantanárok felfedezték önmagukban a talentumot, az alkotási vágyat és a játék örömét. A személyes tapasztalatszerzés számunkra is biztosított volt, aminek nagyon örültem. Ezáltal is rádöbbentem arra, hogy a hit igazságai és a bibliai történetek nem csak az értelmet, hanem az egész embert kell megszólítsák. Papként és hitoktatóként nagyon sokszor tapasztalom, hogy a tekintélyelvű pedagógia már nem elegendő a mai fiatalok elérésére. Be kell vallanunk őszintén, hogy nem mindig a megfelelő hangon közeledünk a diákokhoz és a fiatalokhoz. Az új módszerek segítenek közelebb kerülni a fiatal nemzedékhez. A fiatalok nagyon sokszor nem is értik azt a teológiai zsargont, amit katekétaként az órákon vagy papként a szentmisében használunk. Le kell fordítanunk őket a hétköznapi nyelvre. Az idei továbbképzőn megismert és elmélyített módszerek segítenek a diákoknak, de a katekétáknak is, hogy élményszerűen éljék meg istenkapcsolatukat.

A Kett pedagógiát, a bábozást, valamint a drámapedagógia és pszichodráma elemeit a tanórán, a lelki programokon és a kollégiumi esti imákon mindenképpen alkalmazni fogom. Ezekhez rengeteg kellék beszerzése vár még rám. Ugyanakkor a bábozás alatt megértettem, hogy egyszerű és könnyen beszerezhető anyagokból kitűnő didaktikai eszközöket lehet készíteni a diákokkal együtt. Az a legcsodálatosabb, hogy ezek a hittanórán mind megelevenednek és mély üzenetet adnak át. A drámapedagógia által mintegy behelyezhettük magunkat az adott bibliai szereplő életébe, gondolkodási módjába és lelki világába. A diákok vallásosságának formálásában ezeknek a módszereknek fontos szerepük van. Erre van szükség! Jó volt ismét gyermeknek lenni és az ő lelkesedésükkel rácsodálkozni a világra. A jó hangulatú foglalkozások alatt játszva tanultuk meg az új módszereket.

A továbbképző lelki és szakmai újratöltekezést és fölpezsdülést jelentett számomra. Magával ragadott az előadók lelkesedése, szakértelme, nyitottsága.

Jövőre a mi egyházmegyénk szervezi ezt a továbbképzőt, s ez megtiszteltetés a számunkra. Örülök, hogy Roos Márton megyés püspök úr és Dirschl Johann helynök, egyházmegyei tanfelügyelő úr ilyen nyitottsággal állt az ügy mellé. A Bolyai Nyári Akadémia hittanári továbbképzője így vándorútra indult. A szervezés csoportmunka lesz. Katekétákkal és a hitoktatással foglalkozó papokkal együtt szeretnénk egy, a nagyváradihoz hasonló, a gyakorlati képzést hangsúlyozó programot összeállítani, miközben egyházmegyénk lelki és kulturális örökségét is megmutatjuk a hozzánk érkezőknek.

 Kocsik Zoltán pap, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum hittanára és lelkivezetője

 

A következő részben Lőrincz Éva-Katalin és Palocsay Kisó Kata gondolatait olvashatják.