Boldoggá avatták Teofilius Matulionist

0
610

Június 25-én, vasárnap a vilniusi székesegyházban Angelo Amato bíboros volt a főcelebránsa a szertartásnak, amelyen a boldogok sorába iktatták Isten tiszteletre méltó szolgáját, Teofilius Matulionis érseket (1873–1962), Kaišiadorys egykori főpásztorát. A szovjet kommunista rezsim állami ateizmusának vértanúja 1873. június 22-én született, 1892-ben lépett be a szentpétervári szemináriumba, 1900. március 7-én szentelték pappá. 1943-ban nevezik ki Kaišiadorys püspökévé, majd 1962 februárjában a város érsekévé. Néhány hónappal kinevezése után, 1962. augusztus 20-án, 89 éves korában Šeduvában hunyt el. Halálát a boldoggá avatási akták a martirium propter aerumnis carceris kifejezéssel illetik.

A litván érsek halálát a börtönben elviselt szenvedések okozták

Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmagyarázta: a martirium propter aerumnis carceris kifejezés azt jelenti, hogy halálát a börtönben elviselt szenvedések okozták. A hosszú és fájdalmas betegségek a leendő boldog egész életét végigkísérték fogságaiban, a koncentrációs táborokban, a házi őrizetben és apránként aláásták papi és lelkipásztori erejét. A nélkülözések és a kínzások azonban nem törték meg a jóra való elszántságát. A becsületes lelkiismeretnek abban a sötét korszakában a nácik és a kommunisták ellenségeskedésének nem volt semmiféle racionális mentsége. Pusztán a Jézus evangéliuma és egyháza iránti gyűlölet eredménye volt – fejtette ki a bíboros.

Mit jelent a keresztény vértanúság?

Angelo Amato bíboros a kérdés kapcsán rámutatott: a keresztény hagyományban a vértanúság Jézus magas fokú követését jelenti, aki ártatlanul halt meg a kereszten. Krisztus egészen rendkívüli módon van jelen a vértanúban, erőt és bátorságot önt lelkébe. A vértanúk tudatában vannak azoknak a szavaknak, amelyeket Jézus intézett tanítványaihoz: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! […] Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt” (Mt 10,28–32).

A kommunista országok helyi egyházait hallgatásra kényszerítették

A leendő boldog életében a vértanúság hosszú éveken át tartott a kegyetlen diktatúrák, a nácizmus és a kommunizmus idején, amelyek célja az egyház megsemmisítése volt. Csökkentették a szemináriumok számát, majd megszüntették azokat, kísérletet tettek egy nacionalista (nemzeti) egyház megalapítására, feloszlatták a férfi és női szerzetesrendeket, megtiltottak minden kapcsolatot Rómával, felszámolták a katolikus sajtót. Az egyházat csöndre ítélték. Ezért nevezték (a kommunista országok helyi egyházait) a csönd egyházának. Arra a kérdésre, hogy honnan merített erőt Teofilius Matulionis a megalázások, a hosszú, igazságtalan, embertelen fogságok megpróbáltatásainak elviselésére, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa a következő választ adta: Krisztus kegyelme nyújtott erőt és bátorságot a litván vértanúnak, hogy szilárdan kitartson a hitben. Sokan tanúsítják az evangéliumhoz való hűségét, akik benne meglátták „Isten valódi emberét”, egy „szentet”. A koncentrációs táborban mély hitű papként viselkedett, aki teljesen átadta magát az isteni gondviselésnek. Üldözői is észrevették hősiességét. Például, amikor az orosz parancsnok értesült haláláról, így kiáltott fel: „Igaz ember volt!” A szovjet elnyomó rendszer felelőse pedig aggódva mondta: „Nincs kizárva, hogy a jövőben a Vatikán »szentté« nyilvánítja, és ebben az esetben sírja zarándokhellyé válik”. Ez az előrejelzés most tökéletesen megvalósul.

Képtelen volt a gyűlöletre – Jézus példáját követte

Angelo Amato bíboros arra a kérdésre, miként lehetséges az, hogy egy ember, aki élete legnagyobb részét börtönben és koncentrációs táborban töltötte, és egészen idős koráig rabruhát hordott, soha nem táplált gyűlöletet ellenségei iránt, azt válaszolta: A felelet keresztény mivolta valóságában van, amely nemessé tette lelkét. Jézushoz hasonlóan Matulionis vértanú is meglátta Isten jóságát és gondviselését azokban a személyekben is, akikben a többiek csak a gonoszt és a rosszat látták. Arra törekedett, hogy az isteni pecsétet tisztelje minden személyben, még a leggonoszabban is. Együttérzett az emberi lénnyel, aki törékeny, de értékes, mert Isten hasonlatosságára és képmására lett teremtve.

Ha egy keresztény gyűlölne, elárulná a vértanúk vérét

A bíboros: kifejtette: az egyházban ma is vannak vértanúk. Ma is a feltámadás mindennapi tanítómesterei számunkra. Áprilisban, az ártatlan egyiptomi áldozatok lemészárlásakor az egyház a feltámadt Krisztusra tekintve válaszolt: emelt hangon kinyilvánította megbocsátását és imádkozott a gyilkosok megtéréséért. Egy keresztény számára gyűlölni azt jelentené, hogy elárulja a vértanúk vérét. Teofilius Matulionis vértanú azt tanítja mindnyájunknak, hogyan kell élnünk, imádkoznunk, szenvednünk és dolgoznunk Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek üdvösségére. Lelkében nem voltak válaszfalak. Szívét korlátlan szeretet, magával ragadó kiegyensúlyozottság, irgalmas jóság lakta. Az új vértanú arra szólít minket, hogy kövessük őt – mondta végül Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa.