A jó győzelmének reménye

0
617
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!
És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja.
Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. (Mt 10,26-33)

Gyakran úgy tűnik, hogy a világban a rossz erősebb a jónál. E két erő közti küzdelmet megéljük saját életünkben és a társadalomban egyaránt.

Az évközi 12. vasárnapi szentleckében Pál apostol arra ad választ, honnan származik az erkölcsi rossz, a bűn. Isten az ember életét nem ilyennek akarta, de az ember
szabad döntésének következtében a világba lépett a bűn és a lelki halál. Azóta a történelemnek megvan ez a sötét oldala. Isten terve azonban nem hiúsult meg, ugyanis Krisztusnak a végsőkig kitartó engedelmessége, áldozata helyreállította az Isten és emberek közti kapcsolatot, és a halállal szembeállította az örök életet. Isten irgalma tehát nagyobb, mint az ember bűne, s ez megadja az okot a reményre: arra, hogy Isten segítségével képesek vagyunk legyőzni a rosszat, a bűnt, sőt még a halált is.

Erre bátorít minket Jézus az evangéliumban: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni!” Ő megjövendölte tanítványainak, hogy üldözéseknek lesznek kitéve, mint a próféták, mint Jeremiás, akiről az olvasmányban hallhatunk. De Jézus azt is megmondta, hogy vele képesek lesznek legyőzni a nehézségeket: „Bízzatok, én legyőztem a világot”. Ő is kísértést szenvedett, neki is voltak nehéz pillanatai, megkínozták és keresztre feszítették, mint egy gonosztevőt, de mindvégig hűséges maradt a mennyei Atyához, példát mutatva, bátorítást adva. Ez a bátorítás adott erőt az első keresztényeknek, amikor vadállatok elé dobták vagy különféle kínzásokkal végezték ki őket. Honnan volt erejük mindezt végigszenvedni? Csakis Istenbe vetett hittel, bizalommal. Tudták, hogy Isten az élet ura, aki nemcsak a földi, hanem az örök élettel ajándékozza meg őket azért, mert Jézushoz hasonlóan
mindvégig hűségesek voltak: „Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt”.

Hogyan viselkedjünk tehát, amikor különféle bajok, szerencsétlenségek, megbántások, hátrányos megkülönböztetések érnek? Mindig harcolnunk kell az igazságért, de hűségesnek maradnunk Istenhez. Mert a nehézségekre is tekinthetünk úgy, mint lehetőségekre, amelyekben Isten iránti hűségünk és engedelmességünk megvalósulhat.
Ha megszakad a kapcsolatunk Istennel, és már nem az ő törvényei szerint élünk, akkor lassan elkezdünk „ellenfeleinkhez” hasonlóan viselkedni. Vigyázzunk, hogy soha ne jussunk el erre a pontra! Ha pedig ez már bekövetkezett, jöjjön a megtérés! Kitartó munkával és Isten segítségével legyőzhetjük a rosszat.

Barta Szabolcs CM

(A szerző Nagyváradon élő lazarista szerzetes, írása a Vasárnap 2017. június 25-ei számában jelent meg.)