A létezésre épített szentség

0
1006
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben:
A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,16-20)

„Végül egy igen magas hegyre vitte Jézust az ördög és megmutatta neki a világ összes országát és azok gazdagságát: »Mindezt neked adom, mondta, ha leborulva imádsz engem«. Jézus elutasította: »Távozz, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj«” – olvassuk Szent Máté evangéliuma elején, a negyedik fejezet 8–10. verseiben. Az evangélium végén, a 28. fejezetben (16–20) mintha megismétlődne a jelenet, csak más szereplőkkel: Jézus és tanítványai felmennek egy hegyre. A tanítványok leborulnak előtte, bár egyesek még kételkednek. Jézus ezt mondja nekik: „Nekem adatott minden hatalom az égen és a földön”. Az idézett szövegek szerint a sátán magáénak mondja a birodalmakat (basileías) és ezek pompáját, dicsőségét (doxan), de a hatalom ég és föld, látható és láthatatlanok fölött Jézusé. Mintha egy fontoskodó, „kikérem magamnak” uraságféléről és egy tényleges, hatalommal rendelkező Úrról beszélne az evangélium. A sátán szó jelentése: vádló, mert állandóan valótlant állít valakiről, valamiről, de főleg Istenről. A Jézus név szabadítót jelent: amit a sátán felpakol, azt Jézus leszedi. Felszabadítja az embert. A diabolos szó jelentése: szétdobáló, szétszóró, tönkretevő. A Krisztus cím jelentése: felkent, aki jó királyként, jó pásztorként újra egyesíti a szétszórtakat, szétment családtagokat. A sátán hatalmas terheket és szakadást, Krisztus szabadságot és egységet hoz. Jézus azt kéri övéitől, hogy menjenek, tegyenek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.

A keresztség lényege: meghalni ennek a világnak, lemondani a sátán pompájáról és dicsőségéről, de nem egyedül, hanem Jézussal, a Szentháromság dicsőségére, és új életre támadni általa és benne. A megkeresztelt ember meghal ennek a világnak, és Krisztusnak, valamint az ő országának él. Ezért nevezi Pál apostol szenteknek a keresztény közösségek tagjait. Héber nyelven a szent, kadosh szó jelentése: kivágni, kiválasztani, elkülöníteni. Szent az a hely, amelyet az ember „kivág” a saját életteréből és Istennek ajánlja. Szent az az idő, amelyet „kivágok” az időmből és Istennek ajánlom. Szent az az ember, aki elkülönül e világtól és Istennek él. A keresztség, mint az e világnak való halál, ezt az elkülönülést, kivágást jelenti, de mindenestül, teljesen: már nem vagyunk magunkéi, nem ennek a világnak élünk, hanem Istenéi vagyunk, az ő akaratát akarjuk, az ő országát építjük, övé az időnk, a lakásunk, a telkünk, pénztárcánk, gyermekünk, munkahelyünk… minden. És mi is az övéi vagyunk: a hatalmas Istennek, az ég és föld teremtőjének és fenntartójának a gyermekei, a Fiú Isten barátai és a Szentlélek Isten templomai, legdrágább szentélyei. Szent Márk azt írja evangéliumában (3,14): Jézus tanítványokat választott ki, hogy „vele legyenek”. Tanítvánnyá tenni másokat azt jelentené – többek között –, hogy az együttlét örömét másokkal is megosztjuk.

A híres thüringiai domonkos misztikus, Eckhart Mester így fogalmazott: „Az embereknek nem kellene annyit töprengeniük azon, mit is kellene tenniük; sokkal inkább azon kellene elgondolkozniuk, kik és mik is valójában. Ne gondoljuk, hogy a szentséget tettekre kell építeni; a szentséget sokkal inkább a létezésre kell építeni. Hiszen nem műveink tesznek szentté bennünket, hanem nekünk magunknak kell műveinket megszentelnünk.” „Amilyen mértékben eltávolodsz a dolgoktól, oly mértékben és csak annyiban, nem többé és nem kevésbé tér be hozzád Isten mindazzal, ami az övé”.

Román János

(A szerző nagybányai esperes és a Szentháromság-egyházközség plébánosa, írása a Vasárnap 2017. május 28-ai számában jelent meg.)