Út az élettel teli lakás felé

0
655
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM 

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!
Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”  (Jn 14,1–12)

118 alkalommal fordul elő az Újszövetségben a menó görög ige, 40 alkalommal Szent János evangéliumában és 27 alkalommal az első és második levelében. Jelentése: maradni, megmaradni, lakni, tartózkodni, elviselni, várni, kitartani, hűségesnek lenni. Nem a „hol” kérdésre válaszol – írja Rudolf Bultmann híres bibliakutató –, hanem a „meddig” kérdésre. És nem statikus állapotot jelez, hanem tele van dinamikával, cselekvéssel, élettel. Váci Mihály Még nem elég című verse jut eszembe a menó igével kapcsolatban; e versből idézek néhány sort: „Nem elég fellobogni, / De mindig égni kell! / És nem elég csak égni: / Fagyot is bírni kell, / Ki acél akar lenni, / Suhogni élivel… / Nem elég a célt látni, / járható útja kell! / Nem elég útra lelni, / az úton menni kell! / Egyedül is! – Elsőnek, / elől indulni el! / Nem elég elindulni, / de mást is hívni kell! / S csak az hívjon magával, / aki vezetni mer… / Nem elég a jóra vágyni, / a jót akarni kell! / És nem elég akarni, / De tenni, tenni kell: / A jószándék kevés! / Több kell – az értelem! / Mit ér a hűvös ész?! / Több kell – az érzelem! / Ám nem csak holmi érzés, / de seb és szenvedély / Keresni, hogy miért élj, / szeress, szenvedj, remélj!…”
Fontos megérteni a menó ige jelentését és dinamikáját azért, mert ebből ered a „moné”, lakás szó, amely csak kétszer jelenik meg a negyedik evangéliumban, és csak a 14. fejezetben. A Jézus által készített lakás tele van tűzzel, élettel, nem üres és unalmas váró- terem, „nem csak holmi érzés, de seb és szenvedély”. Ugyanilyen dinamikát hordoz magában az „út” kifejezés: a héber halach igére vezethető vissza, amelynek jelentése: menni, vándorolni. Ez egyértelműen gyakorlati, erkölcsi jelentésű szó. „Az »életút« kifejezést mi is ismerjük. A zsidók az egész erkölcsteológiát úgy tekintették, mint a helyes irányú vándorlásról szóló tanítást”, és halachának, útnak nevezték, állapítja meg Benedikt Schwank János című kommentárjában. Az Apostolok Cselekedetei ezért nevezi a keresztényeket „ennek az útnak a követőinek”: mert életstílust, életmódot jelent. Az „igazság” szó sem pusztán elmélet vagy olyan kijelentés, amelyet elfogad és magáévá tesz az emberi elme. Az igazság „a cselekvés igaz voltát” jelenti, és az az ember igaz, „akinek kezei nem hagyják abba az igazság szolgálatát” – írja Schwank, egy ősi qumráni szöveget idézve.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” – mondja Jézus. Őbenne maradni, tanításához hűnek lenni, az ő szeretetében megmaradni, őt útnak, igazságnak, életnek elfogadni: életstílus, életmód, amelynek alapján lakást nyerünk a Szentháromság egy Istenben, és ő lakást vesz a szívünkben – mindörökre. „A három isteni személy hozzánk jön, ha mi is hozzájuk megyünk. Hozzánk jönnek, hogy megsegítsenek: mi hozzájuk megyünk, hogy nekik engedelmeskedjünk. Hozzánk jönnek, hogy fölvilágosítsanak: mi hozzájuk megyünk, hogy őket szemléljük. Hozzánk jönnek, hogy minket betöltsenek: mi hozzájuk megyünk, hogy őket magunkba fogadjuk és ne külsőleg lássuk, hanem belsőleg is, hogy bennünk ne ideiglenes, hanem örök lakásuk legyen” – írja Szent Ágoston. Az Istennel való találkozás, a „lakás” helyszíne: az emberi szív, az ember tiszta lelke. Az Isten felé vezető „úton” megtett első lépés: az imádság.

Román János

(A szerző nagybányai esperes és a Szentháromság-egyházközség plébánosa, írása a Vasárnap 2017. május 14-ei számában)