2017. március 10., péntek

0
677

Evangélium

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.
Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted. (Mt 5,20–26)

Gondolat

A hegyi beszéd mai részében Jézus ismét hangsúlyozza a már korábban kiemelt elvet: nem lehetünk Istennel jó kapcsolatban akkor, ha nem vagyunk tekintettel másokra, felebarátainkra, emberi kapcsolatainkra. Addig ne keressük Isten szolgálatát, amíg más emberekkel nem élünk békességben, vagy legalábbis nem törekszünk erre. Mert, nyilván, mindig kettőn áll a vásár…

A békétlenség gyökere az ítélkezésben keresendő: mindahányszor valami rosszat mondunk másról, magunkat jobbnak látjuk és mutatjuk be. A mai napon ezt gyakorolhatnánk: mondjunk jót, legyenek elismerő szavaink, igyekezzünk előzékenyek és nagyvonalúak lenni másokkal szemben.

MEGOSZTÁS